science fiction, sci-fi, fantasztikus, tudományos, fantasy
Tizenhatodik fejezetPárbajEy'Lindit elkerülték a hálók.Vagyis inkább Eye'ionahdot. Az Ulthwé aranysisakosTemetőőreinek szemében Ey'Lindi egy őrpáncélt viselő elda volt.Mozdulatlanul állt, és várt. Csak a szeme villogott. Társai úgyhadonásztak, mintha láthatatlan ellenfelekkel verekednének. Hiábaerőlködtek, belegabalyodtak a hálókba. Megbotlottak, a földrezuhantak.Lex nem esett el. Fegyvere robbanógolyókat okádott magából, ám alövedékek már a fekete Temetőőrök és a vérvörös Boszorkák előtt aföldbe fúródtak. A robbanótöltetek aktiválódtak, de csak a talajtszaggatták szét.A kapitány terminátor páncéljára is ráhullottak a hálók. A szálakösszehúzódtak, a szövedék zsugorodni kezdett. Az eldákszerencsére nem elemi rostokból szőtt hálókat lőttek ki rájuk,amelyeknek szálai azonnal átmetszik az ember testét, hanemegyszerű gabaly hálókat. Jaq, Zhord és Petrov már a földönfeküdtek. Meg sem moccantak. Rájöttek, ha védekezni próbálnak, ahálók szálai még jobban rájuk feszülnek. Ha életben akartakmaradni, ha nem akarták, hogy kipréselődjön belőlük az élet, nemm o z d u l h a t t a k .A páncélos kapitány jobb helyzetben volt. Ahogy izmaimegfeszültek, a terminátor páncél szervo rostjai érzékelték ésutánozták teste mozdulatait. A gabaly hálókat azonban képtelen voltleszaggatni magáról. Egyszerűen nem bírta felemelni fegyvert tartókezét. Még az ujját sem tudta megmozdítani, hogy levegye aravaszról. Megingott, tántorogni kezdett. Mintha egy óriásdülöngélne egy lassított filmen. A hatalmas sárga-azúrkék légyhiába próbált menekülni az apró pókok hálójából..A fegyverébe dugott tár kiürült. A Temetőőrök, a csillámló Harlekinés a Boszorkák egyre közelebb kerültek hozzá.– Bátor tett volt! – kiáltott rá Eye'ionahd a támadókra elda nyelven.A Harlekin ironikusan meghajolt. Maszkja akár a Kacagó Istená b r á z a t a .Vajon a Harlekin látta, valójában ki rejtőzik a páncélban, az eldatestben? A félig lerombolt kupola alatt szerencsére elég sötét volt. Aszomszédos építmény felől átszűrődött némi fény, az égen kavargóSzem is leküldte ocsmány világosságsugarait, a pókhálók zöldesenf o s z f o r e s z k á l t a k .Jaq, Zhord és Petrov fölé Boszorkák tornyosultak. Úgy hajtották lefejüket, mintha sisakjuk agancsával akarnák átdöfni a férfiak testét.Energiakardjukat úgy emelték fel, mintha kivégzéshezkészülődnének. Néhányuk körülfogta Lexet. Az űrgárdista lassan,gyöngyfogát vicsorítva emelgette a tagjait. Hiába erőlködött. Azeldák arra vártak, hogy alkalom kínálkozzon a megkínzott bikae l e j t é s é r e .– Ügyesen átjutottál a Hiperhálón, szertartásőr – mondta a HarlekinE y e ' i o n a h d n a k .Ey'Lindi megörült. Ezek szerint nem lepleződött le. A Harlekin láttarajta, hogy nem a mestervilág felvigyázói közé tartozik, és azt hitte,hogy a Sztálindróm mellett végrehajtott szertartást biztosító őröke g y i k e .– Az Ulthwé gyászoló Temetőőreit meglepte és felbosszantottaezeknek a birodalmi harcosoknak az érkezése – folytatta a Harlekin.Lex jelenléte talán nem csupán felbőszítette, hanem meg isrémítette őket. Zavarba jöhettek, amikor felfedezték, de a problémátgyorsan megoldották. Eye'ionahdnak támadt egy ötlete. Jaq feléb i c c e n t e t t .– Ez itt, ez nagyon jól megfelelne a célnak. Őt meg lehetnev i l á g o s í t a n i .– Mennyit tud? – kérdezte a Harlekin.Eye'ionahd agyában gyorsan követték egymást a gondolatok. Őnem Temetőőr, de nem is közönséges elda harcos. A Hiperhálónkeresztül érkezett ide, de nem Harlekin. Vajon neki mennyit lenneszabad tudnia?Mindent kockára kellett tennie. A lézerpisztolyos, kardos Boszorkákhatszoros túlerőben voltak. A fekete Temetőőrök még mindigkészenlétben tartották hálópuskáikat, a hátukon pedig ott volt alézervetőjük, amit egy-két másodperc alatt kézbe kaphatnak. Mit éregy orgyilkos akrobatikus ügyessége, amikor ilyen fürge harcosokellen kell küzdenie?Nyílt ellentámadás? Erre nem is gondolhat. Hazugság és logika. Ésrengeteg szerencse. Csak ezek segíthetnek.– Az inkvizítor tud a Sensej Lovagok őrszolgálatáról – mondta.– Hah! Pompás trükk! Remek csel!Trükk? Csel? Vajon jól fordította le a seachmall és a seachranszavak jelentését?Valahogy meg kellett tévesztenie a Harlekint. Így, szemtől szemben.Nehéz lesz. Mesterségesen megnyújtott arca rezzenéstelen maradt.Határozottan nézett a Harlekin vigyorgó maszkjára.– Az inkvizítor bedőlt a cselnek – mondta óvatosan.– Aiee! – rikoltott a Harlekin. – Te nem hiszel a Rhana Dandrában?Eye'ionahd kétségbeesetten átkutatta memóriáját. Rhana Dandra?Igen, egy végső harc a Káosz és a materiális univerzum között...Rhana Dandra. ez volt rá a megfelelő elda kifejezés, aminek csakmost értette meg valódi jelentését.– A Sensej Lovagok részt fognak venni a Rhana Dandrában –mondta álságos határozottsággal.A Harlekin maszkja megvonaglott.– Csak a Főnix Urak fognak részt venni a Rhana Dandrában! Haegyáltalán sor kerül rá. Ha bekövetkezik, a Káosz és az univerzumis el fog pusztulni. Mindennek meg kell semmisülnie, mert csak ígygyőzhetjük le a Káoszt.Főnix Urak, Főnix Urak?... Ey'Lindi ebben a pillanatban annak örültvolna a legjobban, ha képes telepatikus úton tanácsot kérniPetrovtól, aki rengeteg elda mesét ismer. A baj csak az, hogyegyikük sem volt telepata.– A Sensej Lovagok azt hiszik, hogy részt fognak venni a RhanaDandrában – helyesbítette előbbi kijelentését.– Persze ezt a tévedésüket bele is építettük a tervünkbe. – AHarlekin egyre mogorvább hangon beszélt.– Vagyis... – kezdte Ey'Lindi. Szándékosan elhúzta a szót, hogy aHarlekinnek ne legyen türelme kivárni, mit akar mondani, ésbefejezze helyette a mondatot.A Harlekin türelmetlenül megvonta a vállát.– Vagyis az emberek haldokló császárának akaratereje végülkudarcot fog vallani. Az ember illuminátok belehajszolják aSensejeket abba a klimatikus pszi örvénybe. A haldokló Császár ésa Sensejek összeolvadnak, együtt létrehoznak egy új és potensinkarnációt, amelyet a Kacagó Isten Nagy Harlekinjei fognaki r á n y í t a n i .És a Rhana Dandrát el lehet halasztani. Hát te semmit sem értettéla Feldúlt Világ szertartásból?A Harlekin ráhibázott. Ey'Lindi tényleg nem értette a dolgot.Az eldák tehát azt akarják elérni, hogy a birodalmi hatalom újköntösbe bújtan újjászülessen, mégpedig azon illuminátokfelügyelete alatt és segédletével, akiket az eldák manipulálnak...Az eldák soha többé nem tudják visszaállítani a galaxisban hajdanihelyzetüket, soha többé nem játszhatják el a büszke egyeduralkodószerepét. Civilizációjuk darabjaira hullott, és szétszóródott. A durvaemberi faj túltett rajtuk, lekörözte őket. Minden jel arra vallott, hogyaz emberiség összetűzésbe kerül a Káosszal. Ez a konfrontációgalaktikus méretű pusztulást vonna maga után. A Sensejekáldozata révén az apokalipszis bekövetkeztét el lehet halasztani. Azeldák titokban a kezükben tartják majd az új hatalom kormányrúdját,és megpörgetik a sors új kerekét...Ó, mennyi hasonlóság volt a hidra-összeesküvés és azilluminát-tervezet között! Rengeteg hasonlóság és rengeteg eltérés.A hidra-konspiráció résztvevői az emberek, valamennyi embermentális szabadságát akarták feláldozni. A „jó” illuminátok ezzelszemben csupán a Császár fiait...A Harlekin felhevülve folytatta.– És az Ifjú Király közben közelebb kerül a Véreskezű Istentrónusához. És az Ifjú Király közben felemésztődik a szentagóniában, hogy létrejöhessen belőle az új Isten!Talán az elda mániás Petrov, talán ő képes lett volna kibogozni, miaz értelme ennek a sok zagyvaságnak.A Harlekin maszkja rémisztővé változott.– Talán a Rhana Dandra közelebb van. mint hittük. A Főnix Urakállítólag már a Hiperhálóban járnak. Láttál közülük akár egyet is,míg eljutottál idáig?– Nem – mondta Eye'ionahd.– A jövendölések szerint a Főnix Urak most elhagyják a TunyaságZsákutcáit, ahol eddig várták az évszázadok múlását.Ey'Lindi agya olyan volt, akár a méhkas. Koponyájábanelviselhetetlenül döngtek az új információk. Főnix Urak? Ezekvalami nagy hősök lehetnek... A főnix valamiféle madár, amely egymesebeli világon él, és állítólag újjászületik a saját hamvaiból.Az elda Maszk-harcosok ugyanúgy a páncéljuk megszállottjailehetnek, mint a Lexhez hasonló űrgárdisták. A Főnix Urak nyilván alegőrültebbek mind között. Valószínűleg ősi páncélokat hordanak,amelyeket egy régi hős hagyományozott rájuk. Viselik a vérteket, ésközben újra és újra felélesztik az egykori hősök szellemét, magukraöltve azok személyiségét. Hogy mivel csinálják mindezt? Bizonyáraa lélekkövekkel – azokkal a kristályokkal és kavicsokkal,amelyekben a halott eldák lelkei lakoznak.Vajon mi a jelentése annak, hogy az egyik Harlekin elraboltaEye'ionahd lélekkövét?Lehet, hogy a Sztálindróm orbitális pályáján keringő telepenvégrehajtott szertartás egyik célja éppen ezeknek a Főnix Uraknaka megidézése volt? Ki akarták csalogatni őket onnan, ahol aztvárták, hogy az idő elteljen a normál galaxisban?– Ah, a Tunyaság Zsákutcái – visszhangozta a nő. – AHiperhálónak azon keresztútjai, amelyeken megáll az idő, s nemmoccan... – Az idővel összefüggésbe hozott „tunyaság” szónak ezvolt a legvalószínűbbnek tűnő jelentése. Ey'Lindi tudta, vaktábanpufogtatja a szavakat, de folytatta. – Azok az ösvények, amelyekenaz idő eltorzul, ahol az idő visszafelé áramlik...– Uigebealach – suttogta a Harlekin. – Ha a Nagy Harlekinekmegtalálták azt az ösvényt, ahol az idő visszafelé folyik, akkorennek az ösvénynek a pontos helye benne van a Rhana DanáraJcönyuében, amelyet a Fekete Könyvtárban őriznek. Amikor aRhana Dandra elérkezik, magának az időnek is meg kell szűnnie...– A titkos hely – morfondírozott a nő –, ahol újra létezhet az, amiegyszer már volt...Lehetséges volna, hogy az eldák misztikusan abban reménykednek,hogy az idő visszaforgatásával egy, a valóságot megsemmisítőkataklizma során képesek vissza állítani fajuk egykori dicsőségét?Mi a valódi célja a Rhana Dandrának, a valóság és a Káoszegyüttes megsemmisítésének? Le akarják nullázni a történelmet? Kiakarják törölni a valóság és a Káosz keletkezése óta eltelt eónokat?Lex még mindig nem adta fel a harcot. Páncélja szervói sivítvaerőlködtek, ahogy megpróbálta szétszaggatni az egyre szorosabbanráfeszülő hálószálakat, ahogy megpróbálta kiszabadítani karját éslábát. A háló nem akadályozta meg abban, hogy mozgassa a sajáttestét. Talán azt akarta elérni, hogy a szálak túlfeszüljenek, ésmaguktól pattanjanak el. Neki nem eshetett baja; mintha egy sziklabelsejébe zártan hadakozott volna a gabaly hálókkal. Kitartóanküzdött, és számítani lehetett rá, hogy előbb-utóbb valami történnifog: vagy a szétszaggatott hálók hullanak le róla, vagy a terminátorpáncél rendszerei mondják fel a szolgálatot.Valóban történt valami. Hirtelen és egyszerre túlságosan sokvalami...A Harlekin maszkja gyöngyszemen fehérré változott, leolvadtak rólaa vonások, a ráncok. Olyan volt az egész, mintha az arcaeltünésével véget akart volna vetni az Eye'ionahddal folytatotttársalgásnak, mintha valami miatt egyszeriben megváltozott volna avéleménye az előtte álló, ostoba kérdéseket feltevő és mégostobább válaszokat adó nőről. Kaméleonruhája is átalakult, hirtelenaz Iszonyat Szemének élénk, émelyítő árnyalatai jelentek meg rajta.A Harlekin felemelte lézerpisztolyát, és célba vette a nő fejét.A törmelékhalmok mögül előbukkant egy másik fekete csapat, aTemetőőrök egy másik szakasza. Aranysisakjaik mögött egyszínpompás Harlekin közeledett. Ez az arc... Ezek a vonások!Zephro Cornellan!– Harlekin testvérem! – kiáltott fel Cornellan. – Még ne öld meg őt! –Kezében valami furcsa tárgyat forgatott, amiről az a parittya jutottEy'Lindi eszébe, amelyet gyermekkorában vad szülőbolygójánh a s z n á l t .A Temetőőrök és a Boszorkák pattanásig feszült idegekkel, ugrásrakészen figyeltek. Ey'Lindi meg sem moccanhatott, mert félő volt,hogy mozdulatai mögött támadó szándékot gyanítanak, ésegyszerre tucatnyian vetik rá magukat. A Temetőőrök a vállukraakasztották hálóvetőiket, és maguk elé rántották hosszú csövűl é z e r v e t ő i k e t .Ey'Lindi meghökkent, amikor felfedezte, hogy mi az a tárgy, amit azimént parittyának nézett. Egy szíjra akasztott, pöttyös kavics? Az ő,vagyis Eye'ionahd lélekköve, melyet a Sztálindróm melletti telepenrabolt el tőle az a Harlekin!Cornellan megállt. Szemügyre vette a hálóba gabalyodott foglyokatés a szálakkal küzdő űrgárdistái, majd Ey'Lindire nézett.Nevetése akár a gúnyos csengőszó...– Ezúttal nem te estél kelepcébe, kedveském! – mondta birodalmig ó t u l .Ey'Lindi a legszívesebben mérget köpött volna erre az emberre,erre a pojácára, aki egyszer – már több mint száz éve – fogságbaejtette, a hidra gyűrűi közé lökte, és hagyta, hogy a bestia azagyának gyönyör központ) át ingerelve elviselhetetlen eksztázisbanr é s z e s í t s e .Cornellan a nő felé dobta a pöttyös kavicsot.– Azt hiszem, ez a vacak a tiéd.Ey'Lindi elkapta a kavicsot. A szakadt szíjat összekötötték. A fejérehúzta, a nyakába akasztotta. Ostoba Cornellan! Ürügyet adott nekiarra, hogy megmozdulhasson, hogy használhassa a kezét! Mostmár más mozdulatokat is tehet, nem kell attól tartania, hogy azeldák azonnal megölik ezért.– A kövedet azért loptuk el, hogy megvizsgáljuk a lelkedet, amibenne van – magyarázta Cornellan. – El kell mondanom, nemtaláltunk benne semmit. Üres kődarab, hitvány vacak, nem egyéb.Úgy! Tehát az a másik Harlekin azért rabolta el tőle a követ, hogykiderítse, Eye'ionahd valóban elda, vagy csak eldának álcázottv a l a m i .– Már tudom – mondta Ey'Lindi –, hogy az illuminátjaid semmiresem jók. Hazugság az egész. Hazugság minden szavad! – Ő is abirodalmi gót nyelvet használta, mert azt szerette volna, hogy Jaq isértse, amit mond, hogy az inkvizítor is megtudja azt, amit az eldaHarlekin elárult. Jaq moccanni sem bírt, de minden szót tisztánhallhatott. – Ami a lovagok őrködését illeti... Ez is csalás, Cornellan!Szemfényvesztés! Arra akarjátok felhasználni a halhatatlan fiakat,amire a fiatal psziket használják, akiknek a lelkével a Császárttáplálják! Fel akarjátok áldozni őket!Meg akarjátok semmisíteni valamennyit!A földön fekvő Zhord felnyögött – a hálók szálai egyre jobbanráfeszültek a nyakára, már alig kapott levegőt. A zömikrádöbbenhetett, hogy Cornellan őt is becsapta, neki is hazudott.– Igaz ez, Cornellan? – kérdezte Jaq. Az ajkaira még nem tapadtakrá a szálak...– Igaz-e? – rikoltott fel a Harlekin-ember. – Milyen ostoba kérdés!És én még azt hittem, méltó vagy rá, hogy illuminát legyél!– Én pedig azt hittem – felelt Jaq –, hogy illuminát csak az lehet,akiben egyszer már lakozott valamilyen démon.– Így van. Az lehet illuminát, akit megszállt egy démon, és aki túlélteezt a megszállást. Aki segítség nélkül szabadult meg a gonosztól. –Cornellan az inkvizítor fölé hajolt. – Neked azonban lettek volnas e g í t ő i d .– A Császár könnyeire! – mormolta Jaq elborzadva. Az illumtnátok,akikben vegytiszta gyűlölet van a démonok iránt, arra készültek,hogy prédaként egy ilyen káoszlény elé hajítsák a testét és a lelkét?Azt akarták, hogy egy démon beleköltözzön. Mennyi időre? Egyhétre? Egy évre? Száz esztendőre? És mindezt csupán azért, hogyneki alkalma legyen kiűzni magából a megszállót. Minderre azértlenne szükség, hogy beléphessen az illuminátok közé...– De miért éppen én? – zihálta Jaq.Cornellan csüggedten, ugyanakkor dühösen legyintett.– Mert Eldrad Ulthran látta, hogy ez fog történni – mondta. – Mertígy van meg írva a Rhana Danára könyvében, amit a FeketeKönyvtárban őriznek!– A Császár fiai...– A fiai? – vigyorgott Cornellan. – A Császárnak rengeteg fattyavan, de ezek egyedül semmit sem érnek. Együtt viszont, haegyesülnek, létrehozhatják a Fiút, az egyetlent. A Nument, a ÚjEmbert vezérlő fényt. Amikor a fiak feláldozódnak, ami kor elégneka transzcendencia tüzében, megújul az emberiség, és mindendémont elűzhetünk. Örökre. Illuminát vagyok, és az én szememelőtt is megjelent a látomás. Láttam a lelkek máglyáját, Sir Jaq! Hamegszállottá válsz, és kiűzöd magadból a démont, ha átéled aborzalmat, és legyőzöd, te is mindent meg fogsz érteni.– Ami pedig téged illet... – a Harlekin-ember Ey'Lindire vicsorgott –,...te csak bajt okoztál!Zephro megpróbált lecsillapodni. Nem engedhette meg magának,hogy megszállottnak tűnjön a mentorai előtt, akik iránt alegőszintébb hálát és csodálatot érezte.Mentorai természetüknél fogva mindenben gyorsan döntöttek,mindent gyorsan hajtottak végre. Lehet, hogy néhaelhamarkodottan cselekedtek, és talán kiszámíthatatlanok voltak, deZephro már régen kiismerte őket. Ismerte őket, és tudta, óvatosnakkell lennie.De talán az eldák is megértik, miért vesztette el a fejét. Régótamunkálkodott ezen az ügyön, és már a siker kapujában érezhettemagát, amikor ez az átkozott orgyilkos egyetlen pillanat alattmindent összezavart. Csoda-e ezek után, hogy ingerültté vált?Dédelgetett terve már majdnem megérlelte gyümölcsét, ésegyszeriben az egész növény kiszáradt. Pedig mindent JaqDracóért, az ő érdekében tett!Ha Draco megtapasztalja a megszállottságot, ha kiűzi magából adémont, utána mindent másként fog látni. Megérti majd az ő terveit,értékelni fogja bölcsességét.Am most Draco az orgyilkos közbelépésének köszönhetőenösszezavarodott, és nem akarja eljátszani a neki írt szerepet. AzInkvizíció beleprogramozta a démonok gyűlöletét és a kripli Császárrothadó dicsőségének imádatát. A program aktiválódott azelméjében, és kitörölte belőle a józan ész diktálta gondolatokat.Ó, mindenről ez a hitvány orgyilkos tehet!Zephro tudta, még nincs veszve minden, de ha sikert akar elérni,meg kell nyugodnia.– Dobd el a pisztolyaidat, imposztor! – szólt rá a Harlekin-ember azorgyilkosra elda nyelven. – Készülj! Most bemutathatod mindent u d á s o d a t .Az egyik Boszorka előrébb lépett. A tokjába dugta lézerpisztolyát,és metsző hangon felkiáltott.– Kihívom! Enyém a dicsőség!Ey'Lindinek nem volt más választása, le kellett tennie a fegyvereit.Persze mindegyiktől nem vált meg – ő maga is egy élő fegyverv o l t . . .A Maszk-harcos megvillogtatta energiakardját. Páncélja vérszínűvolt, csak kerek térdvértjei világítottak csont fehéren. Fejét aranylósisak védte. A sisakot díszítő agancsok – valójában apróvillámvetők – halálos skorpiófarokként meredeztek. A sisak hátuljaalól fekete hajzuhatag bukott elő. A tincseket összefonták ésbelakkozták, úgy néztek ki, akár egy medúza csápjai.Milyen közel kell kerülnie a Boszorkának ahhoz, hogy Ey'Lindirelőjön az agancs-fegyvereiből? Vajon a Boszorkák harci illemkódexenem tiltja meg neki, hogy rátámadjon egy látszólag fegyvertelenemberre? A kardját mindenesetre úgy mozgatta, úgy lóbálta, hogyegyértelműen látszott, egyetlen suhintással le akarja vágni Ey'Lindifejét. Vagy lehet, hogy csak az egyik kezét akarja lemetszeni,azután a másikat, és csak a harmadik csapással távolítja el anyakról a fejet?– Áruló! – ordított a Boszorka.– Nem, imposztor – helyesbített Cornellan. – Ember, aki egymetamorfikus szer segítségével öltött magára elda alakot. A testeálca, nem egyéb.– Aieeee... – A Boszorkát szemmel láthatóan felingerelte, hogy egyember, egy idegen, elda testet merészelt magára ölteni.Az elda Harlekin, aki annyi titokról fellebbentette a fátylat Ey'Lindielőtt, már átkozta magát meggondolatlansága miatt. Hogykövethetett el ilyen szarvashibát? Éppen ő, egy magas rangúmutatványos! Persze a gyanú már azelőtt felébredt benne, hogy aHarlekin-ruhás ember megérkezett. Ám már akkor is késő volt.Amikor felemelte a pisztolyát, a nő már mindent tudott.– Boszorka nővérem! – kiáltotta. – Szépen kérlek, először az orrátvágd le!Lex abbahagyta a hiábavaló erőlködést. Mintha lemondott volnaarról, hogy képes lesz kiszabadulni a hálókból. Miközben aTemetőőrök és a Boszorkák minden figyelmét lekötötte a készülődőpárbaj, esetleg mégis megpróbálhatná megfeszíteni a terminátorpáncél karjait; megpróbálhatná letépni magáról a szálakat.Talán most sikerülni fog! Feltéve, hogy Ey'Lindi elég sokáig életbentud maradni...– Én nem kapok kardot? – kérdezte Ey'Lindi.Cornellan elgondolkodott ezen, és a Harlekin is fontolóra vette ad o l g o t .– Becsület – mondta az Ulthwé egyik őre.– Becsület! – visszhangozta a társa.– I...gen – tette hozzá a Harlekin lassan.– Ez a nő nagyon veszélyes! – figyelmeztette őket Cornellan. – Neadjatok neki fegyert!A Harlekin nem hagyta, hogy az eldák védence parancsokatosztogasson neki. Becsületesen, de ugyanakkor óvatosan akarte l j á r n i .– Adjatok neki egy kikapcsolt energiakardot! – mondta.– Rendben, legyen nála egy kikapcsolt kard, de egyszerre kétBoszorkával küzdjön meg! – javasolta Cornellan.– Sértegetsz? – vicsorgott rá a Boszorka, aki párbajra hívtaE y ' L i n d i t .Az egyik Boszorka kihúzta kardjából az energiatelepet, és Ey'Lindilába elé dobta a fegyvert. Ey'Lindi nem hajolt le, nem vette fel.– Le akarom vetni ezt az idétlen páncélt – mondta. – Csak zavar am o z g á s b a n .Ezzel sikerült nyernie még egy kis időt. Az elda páncél persze nemvolt sem idétlen, sem ormótlan, és nem akadályozta a mozgásban.Ey'Lindi a megjegyzéssel csak annyit akart elérni, hogyelbizonytalanítsa a Boszorkát, aki az övéhez hasonló páncélt viselt.El akarta ültetni az elda nőben a gondolatot, hogy talán ténylegkönnyebb lenne a harc a vért nélkül.Volt még egy célja a páncélra tett megjegyzésnek. Valóban leakarta venni a gyöngyfehér burkot, amely alatt fekete orgyilkosdresszt viselt. Tudta, minél sötétebb a ruhája, annál nehezebb leszkövetni mozdulatait a félhomályban.Cornellan óriási hibát követett el azzal, hogy életben hagyta őt.Lehet, hogy percek múlva utoléri a halál, de ez semmit semváltoztat a lényegen. Cornellan döntésében nem játszhattakszerepet az érzelmek, hiszen egyszer már majdnem megöletteEy'Lindit. Mert az, hogy odadobta a hidrának, felért egy kivégzéssel.Inkább arról lehetett szó, hogy Harlekin-kadétként figyelembe kellettvennie az eldák természetét. Az eldák önhittek voltak, bíztakönmagukban, és imádták az efféle látványos, becsületességet éstisztességet sugárzó jeleneteket.Ey'Lindi tisztában volt azzal, hogy talán már csak percek vannakhátra az életéből, de volt még valami, amit meg akart tenni ahátralévő időben. Végezni akart Cornellannal.A Harlekin-ember megsejthette, mire készül, mert tisztes távolságbahúzódott tőle. De vajon van-e jelentősége néhány lépésnyitávolságnak ilyen esetben? Akit egy Callidus-orgyilkos meg akargyilkolni, az halottnak tekintheti magát.Ey'Lindi lassú mozdulatokkal lehámozta magáról a páncélt. Miutánlevetkőzött, kihúzta magát. Fekete dressze szorosan a testéhezt a p a d t .– A vörös övkendő! Azt is le kell vennie! Az a trükktára! Digitálisfegyverek. Mérgek. Egy fojtóhurok.– Le kell venni az övet!...Legyen. Ey'Lindi arra gondolt, hogy harc közben bármikorfelkaphatja az övsálat, vagy kiveheti belőle valamelyik fegyverét.Felkészült, és kézbe vette a rézmarkolatú kardot. Párszor alevegőbe suhintott vele, hogy megállapítsa, milyen a súlyeloszlása.Ellenfele kardjának pengéje körül ködszerű, kék energiarétegzümmögött, amely szívdobbanásnyi idő alatt képes átvágni akikapcsolt kard acélját.– Rajta! – mondta a Harlekin türelmetlenül. Maszkja átváltozott:mintha egy koponyát húzott volna a fejére. Szemei helyén vérvörösfoltok izzottak.A Boszorka felordított. Ey'Lindi visszaüvöltött rá. Minden erejétbeleadta a kiáltásba. Körözni kezdtek. Felsőtestükkel apró cselezőmozdulatokat tettek. A Boszorka felugrott – olyan kecses volt, akáregy balerina –, körbefordult a levegőben, és lecsapott.Ey'Lindi számított erre. Lehajolt, és oldalra vetődött. Tenyerét aföldre tette, ellökte magát, és az ellentétes irányba szökkent. ABoszorka pengéje csak a levegőt hasította szét.A Boszorka ismét felrikoltott. Ey'Lindi újra válaszolt. Az elda nőhangja kissé megzavarta, ám Callidus-reflexei még mindigtökéletesen működtek. Egyik kezét a földre téve szaltózott egyet.Kardja hegye megbökte a Boszorka csont fehér térdvértjét. Apáncél erős volt, a penge lecsúszott, de... a találatnak így is nagylélektani jelentősége volt.Ey'Lindi a Boszorka kardjának markolatához szorította fegyveretompábbik véget. Az energiapenge közvetlenül az arca előttzümmögött. A Boszorka csúf maszkja alig arasznyira vicsorgott. Aelda nő félelmetes gyorsasággal mozgott. Lehet, hogy most fogtüzet nyitni az agancsfegyveréből? Ey'Lindi oldalra vetette magát.Gurult, lefékezett, és talpra akart szökkenni.A Boszorka már mellette állt, és csapásra emelte a kardját. Ó, igen,először bizonyára Ey'Lindi orrát akarja lemetszeni... Az orra hegyétakarja leolvasztani a Penge energiaburkával. Ha megcsúszik akeze, nem csak az orrot, hanem a fél arcot is levágja majd.Ahogy az energiakard lecsapott, Ey'Lindi maga elé tartotta afegyverét. Az energiapenge hátborzongató reccsenéssel érintettemeg az acélt. Ey'Lindi kardja szétmállott. A vibráció olyan erős volt,hogy megsajdult a csuklója. A kezében tartott markolatból jókétarasznyira állt ki a penge csonkja.Ey'Lindi kivárt egy pillanatig, majd egy hirtelen, szinte folyékonymozdulattal előredöfött. A Boszorka hónalját vette célba, azt apontot, ahol a vállvért a mellvérthez csatlakozik. Csonkapengéjének fogazott éle beleharapott az elda nő húsába, ésátvágott egy izmot.A Boszorka kezéből kirepült az energiakard, a törmelékkel borítottföldre csattant, és magától kikapcsolódott. Ey'Lindi oldalra nyúlt,hogy megszerezze és bekapcsolja. A harcképtelenné tett Boszorkátnem akarta megölni. Ő Cornellant szerette volna elintézni. Örökre...Ahogy ujjai rázáródtak a kard markolatára, agydermesztő ütéscsattant a fején. Elterült – szárnyaszegetten lezuhant madár volt,szabad prédája a fürge sasnak.Ez az automatikus mozdulat, ez az elterülés mentette meg azé l e t é t .A levegőt mennydörgésszerű robaj rázta meg.RAARK RAARK RAARK BRAUM BRAUM BRAUMR A A A R K A R A A A R K A R A A A R K AB R A U M A B R A U M A B R A U M A B R A U M AV i l l á m v e t ő k !Ey'Lindi felemelte a fejét, és a nyakát tekergetve felpillantott.Majdnem egy teljes szakasznyi Ököl, közel tíz csodálatos, gennysárga páncélt viselő lovag nyomult előre, válogatás nélküllemészárolva a Temetőőröket és a Boszorkákat.A támadás meglepetésszerű volt. Az eldáknak mozdulni semmaradt idejük. A lövedékek darabokra szaggatták testüket.Az Öklök egyre közelebb értek. A Boszorkák rikoltottak, ám aterminátor páncélok sisakjai megvédték az űrgárdistákat a szonikustámadástól. Az egyik Temetőőr furcsa fegyveréből tűzsugár robbantki. A lángnyelv körbenyalta az egyik Öklöt; lézersugarak csaptak apáncéljára. Az eleven fáklyává változott, megvakított űrgárdistarendületlenül továbbtiport, míg végül beleütközött egy töröttlidérccsont bordába.A Temetőőrök és a Boszorkák menekülni próbáltak. Az életükértfutottak. Cornellan és a Harlekin egyszerűen eltűnt. Az űrgárdistákkörbefogták a hálókba gabalyodott Lexet meg a fogságba ejtettférfiakat, és néhány másodperc alatt kialakítottak egy előírásszerűvédelmi kordont.– Óvatosan, Öklök! – kiáltott rájuk Lex. – Vigyázzatok, az a feketenő velünk van!Ey'Lindi átkutatta a hozzá legközelebb heverő halott Temetőőrökmaradványait. Sikerrel járt: talált két szórófejes palackot.Mindkettőben olyan oldószer volt, amivel szét lehetett foszlatni ahálókat. (Az eldák, akik valószínűleg a búvóhelyükre akarták vinni afoglyokat, nem akartak cipekedni. Bizonyára azt tervezték, leoldjákróluk a hálók egy részét, hogy használni tudják a lábukat.)Lex hamarosan kiszabadult. Nem sokkal később Jaqról, Zhordról ésPetrovról is lefejtették a szálakat. Zihálva kapkodtak levegő után, ésfájdalmas mozdulatokkal, sziszegve-nyögve próbáltak életetdörzsölni elgémberedett tagjaikba.Az űrgárdisták őrmestere felnézett az égre, a csillagok helyénvöröslő irreális jelenésre.– Hol vagyunk, kapitány?...– Az Ulthwé nevű mestervilágon, Wagner. Az ott fent az IszonyatSzeme. Hogy kerültök ide? Hogy találtatok meg minket? Hogyantudtatok követni bennünket? – Az Iszonyat Szeme... – Jelentést,őrmester! Jelentést!* * *A Sztálindróm orbitális pályáján keringő elda telep lerohanásaközben Wagner egyik emberének sisakja súlyosan megrongálódott.Goethe testvér arclemezét suriken korongok nyitották fel, deszerencsére a koponyájában nem tettek kárt.Egy sebesen mozgó elda ugrott ki a fedezékéből. Feje körülszénfekete hajzuhatag kavargott, fekete köpenyén egyetlenezüstszínű rúna csillogott, amely legalább akkora volt, mint egyfelnőtt zömik. A Varázsló egy hosszú, hegyes pengével Goethéremutatott. A fegyverből energiasugarak törtek elő. Goethe testvérmegtántorodott. A Varázsló megfordult, és beszáguldott az egyikközeli épületbe.Nem sokkal ezután Goethe hallucinálni kezdett. Fantomokat látott.Megérzései támadtak. Mintha megpillantotta volna a jövőt.Wagner gyanította, hogy a sérült sisak nem védte meg Goethét aVarázsló pszichikai támadásától. Mert az az energiasugár, amelyeta fekete fickó megeresztett, valószínűleg pszi fegyver volt. Olyanpszi eszköz, amely felébresztette a Goethe lelke mélyén szunnyadóképességeket. Az űrgárdista pszivé változott, így olyan dolgokat isérzékelt, amelyekről társai tudomást sem vettek. A szakaszelvesztette Goethét, de nyert egy pszi társat...A Varázslót követő szakasz benyomult a kék ködbe, amiről kiderült,hogy a Hiperháló egyik alagútja. Amikor belevesztek a kékségbe, azegyik elágazásnál Goethe kijelentette, hogy egy Császári Ököl vanelőttük. Érezte az űrgárdista hormonjait. Wagner szakasza követteGoethét, aki a hormonszagot követve határozottan haladt előre.Ha Lex vizora nem lett volna nyitva, Goethe talán nem tudja követnia szagát a Hiperhálóban...– Goethéből egy nap még könyvtáros lesz – jelentette ki Lex.Wagner válasz helyett rámutatott arra a mozdulatlan terminátorpáncélra, amelyet még mindig fehér lángok rágtak. Éppen Goethevolt az, akit az idegenek megsemmisítettek.– Őrmester! – adta ki a parancsot Lex. – Nyissátok fel a páncélt, ésemeljétek ki a testéből a progenoid mirigyeket.Végre kellett hajtaniuk a szent cselekedetet, mielőtt még... Mielőttmicsoda? Visszavonulnak? Hová? És hogyan?– Hab, lézerszike, sztázisdoboz! Rajta, őrmester!– Igen, uram!– Az egyik elda energiakarddal felvághatjátok a páncélját. Gyerünk!Ey'Lindi gyorsan elmondta Jaqnak, amit a Harlekintől sikerültmegtudnia. Zhord, aki végighallgatta a beszámolót, dühében azöklével verte vörös sörtés fejét.– Ó, az a sarlatán! Hogy valamennyi Sensejt fel akarják áldozni? Ahazug! – Zhord hangját szűkölővé változtatta az önvád. – De ha eza módja annak, hogy létre jöjjön a Numen és a fénylő ösvény...Az eldák – vagy legalábbis néhányuk – abban reménykednek, hogysikerül átvenniük a galaxis kormány kerekét...Néhány elda abban reménykedik, hogy képes lesz visszaforgatni azidőt!... Vajon lehetséges ez?A Főnix Urak a Hiperhálóban járnak...– A Főnix Urak állítólag ősi, háborút imádó fanatikusok – mondtaPetrov. – Legalábbis ezt hallottam. Nincs otthonuk, nincsszentélyük, ahová visszatérhetnének.Aki a Főnix Urak páncélját viseli, olyanná válik, mint a hadistenek.Vándorolnak, azután eónokra eltűnnek. Biztos a TunyaságZsákutcáin sétálgatnak. Hallottam néhányukról... Neveket isismerek. Karandras, a kegyetlen Árnyékvadász. Jain Zar, aCsendvihar. Ő nőnemű, és állítólag olyan tripla pengéket hajigál,amelyek mindig visszaröppennek a kezébe...A Véreskezű Istennek feláldoznak egy Ifjú Királyt...– A vasisten egy szentélyben trónol – mondta Petrov. – Háborúidején lángforróvá változik. Egy kiválasztott Maszk-harcosmeztelenre vetkőzik, és belép a szentélybe. Senki sem tudja, mitörténik vele, de a szentély előtt hallani lehet a sikolyait. Legalábbisígy beszélik...A Rhana Dandra könyve, amit a Fekete Könyvtárban, a próféciákgyűjtőhelyén őriznek. Egy könyv, amelyben a szöveg úgy változik,ahogy a világ eseményei... Egy könyv, amelyben Cornellan szerintJaq Draco neve is szerepel...– Nos – mondta Petrov –, vajon nincs valami hasonlóság aHarlekinek és az inkvizítorok között, Jaq Draco? Mindegyikük aKáosz ellensége. Vajon nem fordult már elő, hogy néhány inkvizítortbekötött szemmel és erős őrséggel ugyan, de beeresztettek aFekete Könyvtárba?Jaq megdöbbent.– Hogy jutottál birtokába ennek az információnak? – kérdezteh e v e s e n .Jaq az Ordo Malleus tagja volt. Valamikor legalábbis a rendkötelékébe tartozott. Ennek ellenére nem tudott arról, hogy aHarlekinek és a titkos inkvizítorok között létrejött volna bármilyenehhez hasonló kapcsolat.Az efféle információkat az Eretnekség Pecsétje alatt kellene tartani!Igen, az Inquisato Rellnquo tiltása alatt! Jaq megszédült.– Hogy jutottál birtokába ennek az információnak? – ismételte mega kérdést.– Ez... nem információ. Csak pletyka. Összeraktam azokat atörténeteket, amelyeket a navigátoroktól hallottam. De nehogy azthidd, hogy bárkinek bármit elárultam abból, amire rájöttem! Nem,ezt nem merném megtenni. Már csak azért sem, mert te azonnalkivégeznél eretnekség miatt. Tudom ám, hogy mennek az ilyend o l g o k !Jaq felnyögött.Lehet, hogy az elda Harlekinek Zephro Cornellan közvetítésévelegész végig próbára tették őt? Kóstolgatták? Lehetséges, hogyeközben arra használták, hogy zavart keltsen az Inkvizícióban és azOrdo Malleusban? Vajon tényleg az a céljuk mindezzel, hogy ő, JaqDraco, elszenvedje a démoni megszállottságot, azutánmegtisztuljon, és illumináttá válva az eldák érdekeit szolgálja?Jaq a tenyerébe öklözött.– Ha meg tudnánk találni ezt a Fekete Könyvtárat, és benne aRhana Dandra könyvét!– Az lenne az igazi, ha el tudnánk lopni – szólt közbe Zhord. – Ezzelmegmutatnánk ezeknek a sznoboknak, ki a legény a gáton! Huh!Rhana Dandra. Biztos látnokok ezrei rajzoltak bele bonyolultrúnákat. Jó vastag lehet, és tele betűkkel! Már a könyvtármegtalálása is komoly feladat, de tegyük fel, hogy sikerül. Ám mit.kezdünk a könyvvel? Ki olvassa majd el?– Én nem olvasok elda nyelven – mondta Ey'Lindi. – Csakbeszélem. Ha kell, meg tudnám tanulni a dolgot, de ahhozsegítségre lenne szükségem.Zhord keserűen vihogott.– Egy olyan barát segítségére, mint mondjuk Zephro Cornellan, akile akart fejeztetni téged?– Én már láttam elda rúnákat – mondta Petrov. – Elég bonyolultak.Sok ezer különböző forma. Én nem beszélem a nyelvüket, csak párelnevezés elda formáját ismerem. Ez pedig nem sok. – A szürkearcú navigátor megcsóválta a fejét.– Akkor is meg kell találnunk ezt a Fekete Könyvtárat! – jelentette kiJaq határozottan. Elővette a Tarotját, azután visszadugta a zsebébea paklit. Melyik laptól kérjen tanácsot? Milyen imával kérje aCsászár segítségét? Lehet, hogy újra megjelenik majd előtte afénylő ösvény?Az idő és a hely nem volt megfelelő ilyesmire. Az elátkozott Ulthwénvoltak, és alig néhány perce sikerült elkergetniük a Temetőőröketmeg a Boszorkákat. Az eldák hamarosan visszatérnek. És többenfognak jönni, mint ahányan voltak. Az Ulthwé lakói számáravalószínűleg egyre ment, hogy a Káosz űrgárdistái vagy a hithűCsászári Öklök hatoltak be felségterületükre. Ellenségnek tartottákmindkét csapatot.Wagner őrmester visszatért a kapitányához. Páncélja égetthús-bűztá r a s z t o t t .– Ez a tűz valószínűleg ragacstűz, uram. A habbal nem tudjukeloltani. A lángok egyszerre emésztik fel a páncélt és a tartalmát.Goethe megsült. Nem tudom ki emelni a mirigyeit.– Akkor itt kell hagynunk. Meg kell találnunk az utat, aminvisszajutunk a telepre.Feltéve, hogy a galaxis másik pontján felépített, sok száz fényévnyitávolságban lévő telep még mindig létezik. Feltéve, hogy Lexcsapatának többi szakasza még mindig ott tartózkodik. Feltéve,hogy a Káosz nem vette át a ceremónia irányítását. Feltéve, hogylegalább egy birodalmi csatahajó épen maradt a Sztálindróm körülfolyó harcok után.– Mi legyen ezekkel a civilekkel? – kérdezte Wagner. Jaq és a társainem voltak ugyan civilek, de az őrmester ezt nem tudhatta biztosan.– Veletek tartunk – mondta Jaq –, hogy elintézzük az ügyünket BaalF i r e n z é v e l .– Ó, persze! – mondta Lex. – Velünk jöttök. Vagyis inkább mimegyünk veletek. A Tarot-lapod, ha fordítva tartod, talánmegmutatja a visszafelé vezető utat.A pakli lapjait átitatta a Császár szelleme. De vajon megmutatják-eaz utat a lapok, amelyeket Cornellan egyszer már bemocskolt?Egy fordított kártya a pusztulásba vezetheti az embert. Egy fordítottkártya talán az Iszonyat Szemének egyik förtelmes káoszvilágárairányítaná őket.Megválaszolatlan kérdések, megoldatlan problémák... De el kellhagyniuk a bolygót. Ki kell kerülniük a mesebeli Ulthwé szektorából.Amikor már felsorakoztak a romok között kéklő alagút szájánál, egyfekete Temetőőr ugrott elő a törött, pókhálós lidérccsont fal mögül.A kezében szellemtüzet okádó fegyvert tartott...A fegyver felugatott, ám csövéből nem lángok csaptak ki: fényesgömböket böfögött elő magából.Abban a pillanatban, amikor az űrgárdisták robbanógolyói cafatokratépték a Temetőőrt, a másik oldalról veszett Boszorka-rikoltásh a l l a t s z o t t .A ragacstűzcsóva Azul Petrov karját találta el. Jobb karjának alsórésze az ujja végétől a könyökéig egyetlen lánggomollyá változott.Ruhája olvadt plasztikként csorgott le a földre. A ragacstűz a húsátr á g t a .A Petrovhoz legközelebb álló űrgárdista gyorsan habot fújt anavigátorra, de csak annyit ért el vele, hogy a tűz nem terjedt át aszürke köntösre és a ráaggatott szalagokra.Ezt a tüzet semmivel sem lehetett eloltani. A lángok berágtákmagukat Petrov bőre, húsa alá, szétperzselték az idegeit, éslassanként felemésztették a csontjait.Petrov eszelős magas hangon sikoltozott.
Megjegyzés küldése
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése