science fiction, sci-fi, fantasztikus, tudományos, fantasy
Harmadik fejezetLázadásJaq végigfutott Caput City „Gyönyörök sétányának” nevezett útján.Egyik kezében robbanógolyós pisztolyt, a másikban energiapálcátt a r t o t t .A pisztolyt ezüst rúnaberakásokkal díszített, kékesen irizáló titániumlemezekkel borították. Az energiapálca dísztelen volt, tömör feketefelületébe csupán néhány enigmatikus áramkört ágyaztak bele. Apálcának az ember akkor vehette jó hasznát, ha véletlenülösszetalálkozott valamilyen káoszlénnyel. Jaq a pszichikaitámadóerejét kívánta megnövelni segítségével.A kissé ormótlan pisztolyra hamarabb volt szükség, mint a pálcára.Jaq rálőtt arra a három szektásra, akik az egyik felgyújtott,kerámiafalú épületből maradt óriási cseréptörmelék-halom mögülrontottak elő.boomp3.comSzemükben a gyűlölet lángja lobogott. Egyikük célzás nélkülelsütötte acél magvas golyókkal töltött puskáját. A lövedék pendülvelepattant a közeli terrakottafalról. A második férfi lánckarddalhadonászott, két kézzel markolva a fegyver végét. Látszott rajta,nincs hozzászokva a gyilkos szerszám használatához, csakvaktában vagdalkozik, nem tudja, hogyan kellene forgatnia. A kardfülsértően zümmögött; a pengén sebesen futottak a végtelenítettláncon elhelyezett borotvaéles fogak, de csak a levegőt hasíthattákszét. A harmadik szektás – kigyúrt testű, csupa izom gorilláraemlékeztetett – felemelte félkezes lángszóróját, és kilőtt egyvékonyka tűzcsóvát. Jaq arcát megperzselte a forróság, de az égőfolyadékcseppek közül egy sem jutott el a testéig.Az ilyen lángszórók nem voltak igazán jó fegyverek. Lőtávolságukelég kicsi volt, apró tartályukba pedig csak minimális mennyiségűgyúlékony folyadék fért bele. A csövükből előcsapó lángsugaraklátványosak voltak ugyan, de hamar lelohadtak. Akinek nem voltmás eszköze, az jobban tette, ha csak közvetlen közelről lőtt ráellenségére, különben csak a napalmot pazarolta.Jaq pisztolya halk, puffanó hangokat hallatott. Néhány lövedék alángszórós férfi testében robbant fel. A látvány elképesztő volt: afickó úgy semmisült meg, mintha pokolgép aktiválódott volna amellkasában. Egyetlen másodpercig kocsonyaként remegett,felpuffadt a teste, azután hirtelen szétfröccsent. Véres masszamaradt csak belőle.Jaq egyik lövedéke gellert kapott egy keményre égettoszlopmaradványon, az ég felé fordult, és beleveszett a városbantomboló tüzekből felszálló füstrengetegbe.A robbanógolyók a puskás férfit is szétszaggatták. Utoljára alánckardos szektás robbant szét.Jaq fintorogni kezdett. A robbanógolyókat kiröpítő hajtógáznakorrfacsaróan erős nitrátszaga volt.– Túl hangos szerszám – jegyezte meg Ey'Lindi.Igen, valóban az volt, de hatékony is. Valahányszor Jaqmegrántotta a ravaszt, a fegyver üvöltő hangot hallatott. Az emberazt várta volna, hogy egy ilyen bömbölő pisztoly hatalmasat rúg, ámnem ez volt a helyzet. Alig mozdult meg Jaq kezében, amikor acsőből kiszáguldott a golyó. A kilövés utáni pillanatban beindult alövedék saját miniatűr „hajtóműve”, így iszonyatos sebességgel,mégis halkan csapódott be a célpontba. A robbanás, ami ezutánkövetkezett, legalább olyan hangos volt, mint a ravasz meghúzásautáni zaj.Üvöltés. Koppanás. Süvítés. Puffanás. Robbanás.R A A R K p o p S W U S S S p u f f B A M M !A robbanótöltetes pisztoly már akkor is hangos volt, ha csakegyetlen lövést adtak le belőle. Hát még akkor, amikor egy egészs o r o z a t o t !Jaq pisztolyának külön neve is volt, amit a ravaszt körbefogófémpántba véstek bele. Császár Kegyelme.Ey'Lindi egyik kezében lézerpisztolyt, a másikban mérgezettlövedékekkel töltött tűpisztolyt tartott. Mindkettő finoman damaszkoltfegyver volt. Mielőtt elindultak, az orgyilkosnő fekete szintetikus bőrtpermetezett magára. Derekára vörös orgyilkos övsálat kötött, amelyalatt több fegyvert és eszközt el lehetett rejteni.Ey'Lindiből aranyszínű szemén és vörös övsálán kívül semmit semlehetett látni. Fekete szellemként mozgott, halálos lidércként haladt.Szemhéja éjsötét volt. A tökéletes álcázás érdekében most mégbarokkos gyűrűkre emlékeztető digitális fegyvereit sem viselte.Jaq fekete ruhája alatt könnyű hálópáncélt viselt. Ey'Lindi nempróbálta ilyen eszközzel védeni a testét. Szintetikus bőre éghetetlenvolt, nem eresztette át a mérgező gázokat sem, és nemcsökkentette mozgékonyságát. A torkán lenyomott egy filterdugaszt, és a fülét is betömte.Szerette a tűpisztolyt. A lézerpisztoly sugarát nagy távolságbólészre lehetett venni; a lobbanás különösképpen ködben vagy olyansűrű füstben volt feltűnő, amilyen Caput Cityben terjengett.Orgyilkos ösztönei mégis azt súgták neki, hogy a toxikus tűkkelmegtöltött másik pisztolyon kívül ezt a nagyobb hatótávolságúfegyvert is hozza magával.Ey'Lindi hirtelen oldalra vetette magát, majd – látszólag célzásnélkül – kétszer fellőtt az egyik tetőre. A lesben álló két szektásteste görcsösen összerándult, amikor szétáradt bennük atűlövedékek idegmérge.A pszichikai érzékelés képességével megáldott Jaq úgy látta,mintha egy hatalmas alak tornyosulna a város fölött lebegőfüstfelhőben. Az árnyalaknak bikaszerű ragadozófeje volt, dülledtszemével mintha elégedetten figyelte volna az épületek között zajlómészárlást. Két gigantikus karja fűrészes szélű rákollókbanvégződött. A mellkasán egyetlen obszcén, tőgyszerű mell lógott.A jelenés eltűnt egy füstgomoly mögött, de csak azért, hogy újrae l ő b u k k a n j o n .Vajon Jaqon kívül hányan fedezték fel?– Látod, Ey'Lindi? – kérdezte Jaq arra a helyre mutatva, ahol egypillanattal korábban a szörny vigyorgott. – Megint itt van!Ey'Lindi megrázta a fejét. Semmit sem látott, de hitt az inkvizítornak.Mérgesen elsziszegte az orgyilkosok átkait; úgy ejtette ki aszavakat, mintha abban bízna, hogy az átkok kárt tehetnek abban alényben, amelynek felbukkanását érzékszervei nem észlelték.Valahol a városban egy romlott lelkű szektás mágus működhetett.Valószínűleg embereket áldozott fel, lényeket idézett meg, ésrontásokat osztott szét, miközben imádkozva a Káosz Tarotjától kértú t m u t a t á s t .Jaq az égre emelte energiapálcáját.– Most ne figyelj ide! – parancsolt rá Ey'Lindire, aztán eszébe jutottvalami. Egy orgyilkos egyszerűen képtelen rá, hogy figyelmen kívülhagyja a közvetlen közelében történő eseményeket. – Vagy...próbálj ne rám figyelni! Hallgasd a zajokat! A robbanásokat! Bármit,csak azt ne, amit én mondok!Ey'Lindi kántáló énekbe kezdett. Valamilyen barbár dal primitívsorait dúdolta, amelyet talán még a szülőbolygóján tanult – azon adzsungelvilágon, amelyet már soha többé nem fog viszontlátni.Amelyre nem is akart visszatérni.– Kotródj innét, démon! – üvöltötte Jaq. – Apage,O'tlahst'tsso'akshami! Távozz, kéj kísértete! In nomine Imperatorisego te exorciso!Egy, az energiapálcával felfokozott pszichikai erősugár kíséretébenaz ég felé küldte parancsát. A füsttömeg közepén megformázódottegy fakó, narancsszínű gömb. A fantom eltűnt.Legalábbis egyelőre.A nap során nem ez volt az első eset, hogy Jaqnak használniakellett az energiapálcáját. A démon eltüntetése előtt nem sokkal isfelemelte már, de önhibáján kívül elkésett a mozdulattal. Nem ő voltaz oka, hogy Vitalij meghalt az egyik táncoló démonlány karjaik ö z ö t t . . .Mert megjelent előttük egy hús-vér (káosz-hús, és káosz-vér, éskáosz-kitin) démonlány...A bolygónak szüksége volt a megváltásra; szüksége volt arra, hogyvalaki megtisztítsa. Szüksége volt Jaq Dracóra, ám az inkvizítorennek ellenére nem maradhatott itt. Muszáj volt továbbmennie, deelőbb még találnia kellett egy új navigátort és egy első osztályúa s z t r o p a t á t .Nem menthette meg a Luxus Primert. Magasabb célokért kellettküzdenie. Vagy... lehet, hogy a célt, amit el akart érni, csupán saját,megszállottságtól eltorzult elméje jelölte ki számára? És hamégsem, mi a biztosíték arra, hogy nem hiábavalóak aze r ő f e s z í t é s e i ?Vitalij meghalt a démonlány édes-halálos ölelésében... Mennyiveljobb lett volna, ha megengedi Ey'Lindinek, hogy rögtön végezzen anavigátorral, miután megérkeztek a harctér közepén állóűrrepülőtérre!A Gyönyörök sétánya olyan széles volt, mint egy sugárút, és nemigazán lehetett gyönyörűnek nevezni. Kerámiaépületeinek falamegrepedt, leomlott. A járdán törmelékhalmok és holttestekh e v e r t e k .Úgy egy kilométernyi távolságban fegyverek ugattak. Egy köntösösbékebíró egy feketébe öltözött, védőmaszkos csendőrökből állócsapat élén megrohamozta az egyik kiégett járművekből építettbarikádot. A torlasz tetején lézerágyú állt. A barikád védői nagyhibát követtek el azzal, hogy éppen egy ilyen fegyverre bízták rámagukat. A lézerágyú esetében sokáig tart a lövés utániújratöltődés; csövét csak nehezen lehet forgatni, így képtelenséglegyező alakú zárótüzet biztosítani vele. Minden jel arra vallott, hogya békebírónak és eltökélt harcosainak nem tart majd sokáig levernia torlaszvédők ellenállását.A lojális és a rebellis erők küzdelme eleinte kiegyenlített volt, ámegy idő múlva úgy tűnt, a felkelők fognak győzelmet aratni. Alázongó szektások egyik nagyobb csapatának sikerültvisszaszorítania a kormányzó bolygóvédelmi egységeit. Akormányzóhoz hű csapatok közül némelyik keményen harcoltugyan, de eredmény nélkül. Néhány szakasz fellázadt. ABékebíróság egységeihez tartozó katonák döbbenetes bátorságróltettek tanúbizonyságot, ám nem voltak elegen.Az eklézsia főpapja, a pontifex mundi, akkor cselekedett volnahelyesen, ha bevárja az erősítésként érkező birodalmi gárdistákat,mielőtt nyilvánosan kijelenti, hogy a bolygót megfertőzte azeretnekség. Sajnos, az egyik gyóntatónak sikerült annyirafelbőszítenie, hogy külső segítség nélkül próbálta kigyomlálni avadhajtásokat. Ez a gyóntatópap felfedezte, hogy a lakosságbizonyos köreiben népszerűvé vált a Slaanesh kultusz egyik válfaja.A jelek szerint az emberek egy „A jobb életért” elnevezésűmozgalom égisze alatt léptek be a szektába. Ezt követően rövid időalatt a kéj és a kín káoszistenének híveivé váltak.Sorra megmutatkoztak a mozgalom működésének jelei, ám aszektások közül senki sem gyanította, hogy az életkörülményekjavulása valójában mézesmadzag.Amit Slaanesh ügynökei húznak el az orruk előtt. Folytatódott avárosok csinosítása, az utakat és a házak falait mozaiklapokkalrakták ki, szökőkutakat építettek. Béke és bőség volt, még akoldusok is jól éltek. A bordélyokat alapítványok támogatták, aszolgáltatások ingyenesek lettek. Növekedett az egy főre jutóélelmiszeradag. Törvényesítették a bűnvádi eljárásokbanvádlottként letartóztatott személyek kínvallatását.Szaporodott a szektások száma.Az időközben elhalálozott főpap helyére kinevezett új pontifexmundi, miután tudomást szerzett a dologról, azonnal tudta, hogymivel áll szemben. Minden erejét és hatalmát latba vetvemegpróbálta visszaállítani hivatala tekintélyét és uralmát.Kudarcot vallott. Amikor Jaq megérkezett a bolygóra, már nem élt,és halott volt a gyóntató is, aki magyarázatot talált az erkölcsi züllésokaira.A Luxus sárga, majdnem sáfrányszínű nap volt. Neve fényt éspompát jelentett, de bizonyos szómagyarázók szerint orgiát észüllést is. A fényéből táplálkozó bolygó, a Luxus Primer fő terményea gabona volt. Egyetlen hatalmas kontinensén elképesztőmennyiségű mag termett; a betakarítási munkákat óriási robotokvégezték. A kontinens közelében lévő termékeny szigetekenszarvasmarhát és birkát tenyésztettek. A bolygó lakói valódi húst ésnövényi eredetű ételeket fogyaszthattak. Az előállított élelem egyrészét a naphoz közel keringő, légkör nélküli bányabolygóraexportálták, de ki tudták elégíteni a forró világ egyetlen gigantikusiparteleppé változtatott holdjának (amely körülbelül akkora volt, minta Föld körül keringő Luna) igényeit is. A Luxus Primer termékeibőlmég a távoli Földre is jutott.A termékeny kontinens közepén gyűrű alakú hegylánc emelkedett.A hegység közepén egy kietlen homokpuszta terült el.Az óceán felől érkező esőfelhők sohasem jutottak túl a hegyeken. Akörbezárt sivatagban eredetileg testükben drágaköveket növesztő,mérges fullánkú rovarok éltek, de az emberek megjelenése utánéppen itt épültek fel a Luxus Primer csillogó kerámiavárosai.A birodalmi átlaghoz képest ezek a városok idilli helyek voltak,elegánsak és nyugalmasak. Az új pontifex mundi megérkezése utánúgy vélte, egy ilyen világon csakis ártatlan lelkek élhetnek, hitükbenerős emberek, akik sohasem lépnének fel ellenségesen az egyházképviselőivel szemben.A pontifex mundi rosszul becsülte fel a helyzetet, és Caput Citybirodalmi békebírái is tévedtek.Az új mozgalom eleinte békésen működött, azután kifakadt azelfertőződött seb, és mindent elöntött a rebellió gennye. Olyanváratlanul történt az egész, hogy még a kormányzót is meglepte adolog. Lord Lagnost pipogya fráter volt, csak azért lehetett az övé acsaládja által évszázadok óta birtokolt kormányzói szék, mert atyjacsupán egyetlen örököst hagyott hátra. Akkor sem tudott volnahathatósan feltépni a lázadókkal szemben, ha számít egy ilyenfordulatra. De nem is számított – erről árulkodott az, hogy védelmicsapatának katonáit jobbára csak kábító fegyverekkel szerelték fel.Nem is jutott volna mindegyiküknek halált okozó eszköz.Természetesen Caput Cityben is voltak fegyverraktárak, hiszen itt isszámítani kellett arra, hogy idegen lények támadnak a bolygóra.(Ilyen támadásra már vagy ezer éve nem került sor.) A lázadáskitörése után nem sokkal a szektások kettőt is elfoglaltak alegnagyobbak közül.A szektások rengetegen voltak! „A jobb életért” mozgalom a jelekszerint nem csupán a Slaanesh bálványozás maszkja volt, égiszealatt több más Káosz-kultusz is megfért. Az egyik gonosz híveiegyesültek a másik káoszlény követőivel, hogy közösen győzhessékle azt, ami jó...A pontifex mundi és a gyanakvó gyóntató hamarosan életétvesztette, ám Lord Lagnostnak egyelőre sikerült visszavernie alázadók támadásait. Az űrkikötőben és bíbor-arany bevonatúgyönyörű palotájában még mindig ő volt az úr.A védelmi csapatok egyik szakasza tűnt fel az utcán. Négy férfi.Mustársárga tunikájuk tépett és mocskos volt. Az arcukat borítókoszréteg ellenére tisztán látszott a szájuk melletti, anyajegyreemlékeztető, bíborszínű húsevő növényt ábrázoló aprócskatetoválás. A jel is arra vallott, hogy a Luxus Primer az elpuhultvilágok közé tartozik: a bolygóvédelmi erők katonái „Lord LagnostVirágszálai”-nak nevezték magukat. Mind a négyen puskát tartottaka kezükben, egyiküknél pedig egy robbanógolyós pisztoly is volt,amely úgy nézett ki, mintha a Császár Kegyelme kisöccse lenne.A Virágszálak hüledezve bámultak rá az aranyló szemű, feketeszintetikus bőrbe öltözött, náluk jóval magasabb Ey'Lindire. A nőláttán kéjsóváran füttyentettek.– Észt a hosszú sziszamiszát!– Fekete perszai macka!– Dorombolj egy kicit nekünk!– Add meg magad! Húszd vissza a karmockáidat, sziszuszka, ésmaradj isz úgy! Cica? Macska? Mi az ördög az a macska?Ó, igen! Parsheen mamának, a sztálindrómi asztropatának volt egyállatkája, amit macskának nevezett. Állandóan azt simogatta, aztcirógatta, annak a karmait próbálgatta. Hogy az milyen érzékeny,önző, egoista kis dög volt! Pontosan olyan, mint a gazdája,Parsheen mama, aki továbbította Jaq parancsát. Azt a parancsot,amelyben a titkos inkvizítor elrendelte az exterminatust. Annakellenére elküldte az üzenetet, hogy Jaq meggondolta magát.Parsheen mama annyira egoista volt, hogy elpusztítottaszülőbolygóját. Bosszúból.– Perszai...Az biztos a macska nevű faj egyik alfajának neve lehet.– Sziszamisza! Sziszamisza!A Virágszálak a Luxus Primeren éppen divatos selypegő-pöszekiejtéssel beszélték a birodalmi gótot. Az „is” helyett „isz”-t mondtak,a „macska” helyett pedig „macká”-t. A finnyás affektálásraemlékeztető akcentus valószínűleg az évszázados puhányságkövetkezménye volt. A szavak furcsa dallama szinte megdelejezteaz embert; mintha mindegyik azt jelentené, hogy „ne félj”, vagy hogy„nem lesz semmi baj”.– Lord Lagnoszt nevében! Add meg magad, sziszamisza! Ész teisz, férfiú!Ey'Lindit valószínűleg démonnak, a csuklyás inkvizítort pedigminden bizonnyal mágusnak nézték.– A Császár nevében! Segítsetek minket feladatunk teljesítésében!– kiáltott rájuk Jaq. – Őfelsége nevében! Segítsetek!Még be sem fejezte a mondatot, amikor feltámadt benne a gyanú.Vajon mi oka lenne annak, hogy ezek az emberek démonnak nézikEy'Lindit, őt magát pedig mágusnak? Még a legelvakultabbszektások, akik hisznek a démonok létezésében, még ők semkerülhettek kapcsolatba valódi mágusokkal.Lehet, hogy ez a négy férfi nemrég látott valamit, ami legalábbolyan félelmetes volt, mint a füstből előbukkanó egymellűdémonasszony, amelynek jelenlétét egyedül Jaq érzékelhette.De ha így van, ha tényleg láttak valami ilyesmit... akkor nem ígykellene viselkedniük!Ey'Lindi felszisszent...Lord Lagnost két Virágszála mosolyogva, bólogatva előrelépett,és... Anélkül, hogy egyetlen mozdulattal elárulták volna, mirekészülnek, mindketten rálőttek Jaqra.Jaq két kemény ütést érzett a mellén. Hanyatt vágódott.Jaq már a kis híján katasztrófával végződő landolás után megtudta,hogy az űrkikötő ellen indított legelső támadás során a szektásokvégigkutatták a navigátorok lakónegyedét, és lemészároltakmindenkit, aki az útjukba került.A Luxus Primeren a népes navigátornemzetségek közül egyik semalapított rendházat, legalábbis hivatalosan nem. Ennek ellenére afogadókban és hotelekben rengeteg intersztelláris navigátor ésközönséges bélrendszeri pilóta lakott. A felfegyverzett csőcselékezeket a helyeket rohanta le. A jelentések szerint néhány navigátorvédekezni próbált: levették fejükről a sálkendőt, felfedték hiperszemüket, és gyilkos pillantásokat vetettek támadóikra. A lázadókazonban túlságosan sokan voltak, csak maroknyi navigátornaksikerült elkerülnie a halált, csak páran tudtak elmenekülni.A navigátorok felperzselt negyedével szomszédoskereskedőnegyedben a csőcselék felkutatta és kivégezte azokat avak asztropatákat, akik abból éltek, hogy pszichikai módszerekkelkereskedelmi célzatú üzeneteket küldtek a nagy élelmiszerkartellekszámára. A szektások megtámadták a birodalmi eklézsia templomátis, és megölték az Adeptus Ministorum asztropatáját. (Erre azakcióra közvetlenül a pontifex mundi és a gyóntató meggyilkolásaután került sor.)A szektások célja egyértelmű volt: el akarták szigetelni a Luxusrendszerét a Birodalom többi részétől.A testileg és lelkileg egyaránt megviselt Lord Lagnost melegfogadtatásban részesítette a palotájába érkező birodalmi inkvizítort.Egészen megnyugodott, amikor Jaq megmutatta neki a tetoválását,a külső inkvizítorok jelét.Külső inkvizítor! Hah! Lord Lagnost nem sokat tudott azuniverzumról és a benne ténykedő szervezetekről, számára csupánegyetlen Inkvizíció létezett. A hozzá hasonló bolygó-kormányzók –és valljuk meg: a hétköznapi inkvizítorok többsége – még csak nemis sejtették, hogy létezik egy belső Inkvizíció is, egy démonvadászelit, amelynek legfőbb feladata a vizsgálatokat és purgálást végzőszemélyek felügyelete és megtisztítása. Ők még véletlenül semszerezhettek tudomást az Ordo Malleus létéről.Általában már az Inkvizíció puszta említése rettegést váltott ki azemberekből. Érthető. Létezik a kozmoszban olyan élőlény,amelynek ne lenne oka tartani egy tüzetes átvilágítástól? AzInkvizíció látóterébe kerülőkön rendszerint iszonyatos félelem vetterőt, ám azok, akik olyan helyzetbe kerültek, mint a Luxus Primerhithű védői, mindig örömmel üdvözölték az inkvizítorokm e g j e l e n é s é t .Lord Lagnost öröme csak akkor lett volna nagyobb, ha Sir Draconéhány századnyi birodalmi gárdistával vagy (ezt még kimondanisem merte) űrgárdistával érkezik a bolygóra. Mivel azonban azinkvizítor egyedül jelent meg, sietve rendelkezésére bocsátotta avédelmi erők több egységét. Sir Draco gárdisták helyett akormányzóhoz és dinasztiájához hű katonák élén szállhatottszembe a lázadókkal.Az asztmásan ziháló elhízott kormányzó, Lord Lagnost,méhszárnyszerű formákkal szegélyezett színváltó köntöst viselt. Afején ékkövekkel kirakott bársonykalap díszelgett; a fejfedő alakjapávára hasonlított, amely legyező alakban széttárja farktollait.Lagnost rugalmas aranygallérja alól drágakövekkel ékített csövekkígyóztak az arca elé; ezeken keresztül kapta a levegőt. Az áttetszőcsövek görbe agyarakként kanyarodtak fel az áll előtt, végükbetömte az orrlyukakat. Belsejükben miniatűr kopoltyúkraemlékeztető, apró pumpákkal működtetett szűrőlemezek mozogtak;halk, fütyülő hangok kíséretében ezek adagolták be az orrba a frisslevegőt. A csőagyarak alatt a gallér előtt amulett füzérek csillogtak an y a k o n .Lord Lagnost palotájának falait égetett csempékből kirakottmozaikképek, bonyolult arabeszkek díszítették. A vastag, puhaszőnyegeket gyapjú- és selyemszálakból szőtték. Valamennyiszőnyeg zöld volt, de árnyalatuk eltért; az embernek, amikorvégigpillantott rajtuk, olyan érzése támadt, hogy gondozott pázsittalés mohatakaróval borított rétre jutott.A csodás falak mellett selyemruhás fiúk és lányok – pederasztavágyak kielégítésére alkalmas, a csatazajtól és a felfordulástólhalálra rémült örömfiúk és ágyasok – reszkettek. Lagnost ügyet semvetett rájuk, miközben ziháló parancsokat osztogatott ajelentéstételre eléje siető tiszteknek.Jaq közölte Lagnosttal, hogy találkozni kíván a kormányzóia s z t r o p a t á v a l .Kiderült, hogy az asztropata egy biztonságos bunkerbentartózkodik, onnan próbál katonai segítséget kérni a Birodalomtól,azoktól a császári hajóktól, amelyek talán éppen a Luxus közelébencirkálnak. A kormányzó abban reménykedett, hogy azasztropatának sikerül kapcsolatba lépnie egy hajóval, amelynekfedélzetén birodalmi gárdisták, esetleg űrgárdisták teljesíteneks z o l g á l a t o t .Ó, a balga! Hogyan fordulhat meg a fejében olyan ostobaság, hogyaz űrgárdistáktól vár segítséget? Hogyan gondolhat arra, hogy alegendás harcosok, akik eleven bástyákként állják útját a kozmoszmélyéről érkező idegen szörnyeknek, hajlandóak lesznek erejüketés idejüket egy ilyen szánalmas kis bolygón dúló belviszályelcsitítására pazarolni? Ezt még akkor sem tennék meg, havéletlenül éppen néhány száz fényévnyi távolságban lennének aLuxus rendszerétől.A galaxis hatalmas, a világok száma végtelen. A Császárhoz és ahithez hű harcosok kevesen vannak. A gigantikus Birodalombanteljes naprendszerek semmisülhetnek meg úgy, hogy csakévtizedekkel – esetleg évszázadokkal – később tűnik fel valakinek ahiányuk. A pusztulás felfedezése után pedig újabb évtizedek,évszázadok pereghetnek le, mire a probléma megoldására képescsapatok megérkeznek a katasztrófa sújtotta körzetbe.A kormányzói asztropatát tehát biztonságba helyezték. Vajon miféleerősítést hívhat? Kitől kérhet segítséget? A Luxus Primerkormányzója csupán abban reménykedhet, hogy a véletlenülidetévedt inkvizítor, Sir Draco, és egzotikusan buja testű kísérőjeképes lesz megoldást találni a problémára.Sir Draco a navigátorától nem várhatott segítséget. Gugol le semtudta venni a szemét a kormányzó gyermekháreméről. Szünetnélkül ostoba verseket mormolt, amelyek egyre pikánsabbak, sőtobszcénebbek lettek. A szétharapott alsó ajkából kicsorgó vérgroteszk, vérvörös szakállt festett az állára. Szája sarkából nyálcsorgott.Jaq hanyatt vágódott a megrepedezett kerámialapokon.Amint a lövedék a testéhez ért, a hálópáncél megmerevedett. Azegymásba szőtt termo plasztik szálak megkeményedtek, ésfelfogták a két ütést. A Virágszálak szerencsére csupán egyszerűacél magvas golyóval töltötték meg fegyverüket, nemrepeszsöréttel. A két, pörölycsapásnak is beillő ütés ledöntötteJaqot a lábáról. Fekve kellett maradnia, addig nem állhatott fel,amíg páncélja szálai nem ernyednek el ismét. A karját azonban ígyis tudta mozgatni. A katonákra emelte a Császár Kényelmét. Afickók közben oldalra fordultak, és célba vették Ey'Lindit.Minden bizonnyal halottnak hitték a földön heverő férfit. Jaq mellénéppen a tüdő fölötti részen szakadt fel a fekete köntös.Lehet, hogy most a magas, aranyló szemű, fekete „sziszamiszát”akarják telenyomni acéllal? Vagy egyszerűen csak le akarjákfegyverezni? A jelek szerint elég durva módot választottak ahhoz,hogy megfosszák a nőt fegyvereitől: a karjára céloztak puskájukkal.Biztos azt hitték, egy megcsonkított ellenféllel már könnyebb dolgukl e s z . . .A hibát akkor követték el, amikor a dekoratív külső miatt nem vettékészre, kicsoda, micsoda az ellenfelük.Habár nem is sejthették, hogy az orgyilkos nőnek nincs szükségekezekre ahhoz, hogy végezzen velük. Nem tudhatták, hogy Ey'Linditestének bármelyik részével képes kipréselni belőlük az életet; nemtudhatták, hogy ha szétharapja egyik implant fogát, mérget tudköpni rájuk. Fogalmuk sem lehetett, hogy Ey'Lindi meg tudfeledkezni a fájdalomról, és még súlyos sérülten is képes embertö l n i .A Virágszálaknak nem sok esélyük volt arra, hogy megtudják,mekkorát tévedtek.Az idegmérget tartalmazó tűk a négy katona közül kettőt már aföldre kényszerítettek. Izmaik görcsbe rándultak, moccanni sembírtak. Szerveik egymás után felmondták a szolgálatot. Agyukonmég keresztülvillanhatott néhány gondolat, de másra már nemvoltak képesek.Az Ey'Lindi lézerpisztolyából kivágódó sugarak masszáváolvasztották a másik két Virágszál arcát, és......a vitához a Császár Kegyelme is hozzáfűzte halálosm e g j e g y z é s e i t :R A A R K p o p S W U S S S p u f f B A M MR A A R K p o p S W U S S S p u f f B A M MR A A R K p o p S W U S S S p u f f B A M MR A A R K p o p S W U S S S p u f f B A M M . . .Ilyen érvekkel nem lehetett vitatkozni, bár már semmi szükség semvolt arra, hogy Jaq használja fegyverét. A két megmérgezettegyenruhás holtan hevert a földön. A másik kettő még úgyrángatózott, mintha lenne bennük élet. Koponyájuk átlyukasztott,kiégetett, bekormozódott acélhéjra emlékeztetett.A Császár Kegyelme cafatokra szaggatta a védelmi erők renegátkatonáit. A kiömlő vér, a járdára toccsanó szervek és az égett húsbűze összekeveredett a lövedékek hajtógázának csípős szagával.Jaq mellén puhává változott a páncél. Felült, hogy megvizsgáljafekete ruhájának szakadásait. A lyukak alól kilátszott atermoplasztik háló, amely olyan szorosan tapadt rá, hogy aztlehetett volna hinni, ez a hüllőpikkelyes irhára emlékeztető réteg ab ő r e .Ezt az ősrégi hálópáncélt egykor egy elda viselte, tőle enigmatikusfaja mementójaként került az Inkvizíció birtokába.Jaqnak eszébe jutott, hogy Ey'Lindi egyszer, amikor átalakította atestét, éppen elda nősténnyé változott...Ey'Lindi többé már nem volt képes arra, hogy polimorfinbefecskendezésével elda formájúvá gyúrja magát. Azután, hogy aCallidus orgyilkos szentély sebészei végrehajtották rajta azt aziszonyatos kísérleti beavatkozást, már nem sikerült volna neki ad o l o g .Génorzó hibriddé viszont bármikor át tudott változni. Testébebeültették az átalakuláshoz szükséges implantokat, amelyek apolimorfin hatására drasztikusan megváltoztatták húsa tömegét ésformáját. (Bizonyos változtatásokat pusztán az akaraterejével isvégre tudott hajtani magán, ám ahhoz, hogy génorzó hibriddéváljon, már szüksége volt az implantokra és a polimorfins e g í t s é g é r e . )Egy elda testpáncél – az a faj állította elő, amelyneklegegzotikusabb egyedeit Harlekin néven ismerték...Vándorló harcos-mutatványosok...Jaqnak eszébe jutott a Harlekin-ember, aki a Sztálindrómon azorránál fogva vezette. Az az eszelőssége ellenére is végtelenülravasz emberbohóc rákényszerítette akaratát Ey'Lindire. Addigmesterkedett, míg Jaq is részese lett a hidra-összeesküvésnek.Zephro Cornellan a legendás elda Harlekinek öltözékét hordta, ésmindent elkövetett, hogy viselkedésüket is utánozza. (Olyangyorsan akart mozogni, mint a fürgeségükről híres eldák. Ezbizonyos esetekben sikerült is neki; némelyik szökkenését még avalódi Harlekinek is megirigyelték volna.) Mit is mondott Cornellan?Nem azt, hogy a szíve mélyén alapvetően idegennek érzi magát?Nem azt, hogy idegen az emberek között? Hogy más, mint azemberi faj egyedei? Nem azt, hogy az emberek nem érdemelnekmást, mint hogy zsinórra kötött bábokként mozgassák őket? Nemazt, hogy ő idegen a konspiráció résztvevői számára? Hogy más,mint az összeesküvők?...A rengeteg megválaszolatlan kérdés, a bizonytalanságmegfájdította Jaq fejét. A melle is sajgott; a hálópáncél ugyanmegvédte, de a bőre így is felhorzsolódott.Találniuk kell egy navigátort! Találniuk kell egyet még akkor is, ha aháború lázában égő város minden zugát át kell kutatniuk érte!Ráfújt a fegyvere csövére, saját lelkével erősítve a pisztolyét, majdgyorsan elormogott egy áldást.– A tétovázás mindig halált okoz – mondta Ey'Lindinek.A négy renegát is a tétovasága miatt pusztult el. A habozás Vitalijesetében is végzetesnek bizonyult...– Viszont – folytatta Jaq – a kapkodás még ennél is nagyobb bajte r e d m é n y e z h e t .Vajon sikerül rábukkanniuk egy megfelelő navigátorra?Ey'Lindi a Császár Kegyelmére nézett.– Túl hangos – ismételte idegesen. Ebben a dzsungellé változottvárosban ő is átalakult: olyan hangsúllyal ejtette ki a szavakat, mintegy erdőlakó vadember asszonya.A fegyver valóban lehetett volna halkabb. A lövedék tulajdonképpena cső elhagyása után gyorsult fel. A popSWUSSSpuffBAMMhangsorozat elkerülhetetlen volt, ám a RAARK-ra nem lett volnaszükség. Az első üvöltő zaj valójában a lélektani hadviseléseszköze volt; az ellenség megrémisztésére szolgált, sokkot okozottaz áldozatnak, akinek ekkora már csak pillanatok maradtak azé l e t é b ő l .Jaq hangos akart lenni; a legszívesebben úgy mozgott, úgy harcoltvolna, mint a Sztálindróm megtisztítását végző inkvizítor. HarqObispal nem lapult meg, nem settenkedett, nem törődött azzal,hogy ki vagy mi veszi észre közeledtét. Megállíthatatlanul tört előre.Hasonló viselkedéssel nagy hatást gyakorolhatna Lord Lagnostra.Ha így haladna Caput City romjai között, senki sem gyanakodna,még véletlenül sem derülne ki titkos célja. Talán az lenne a legjobb,ha szerezne egy vadul zümmögő lánckardot, amely metsző hangonfelsikít, valahányszor belevájja pengefogait az áldozatba. Sajnos, aTormentum Malorum fegyvertárában nem volt egyetlen lánc- vagyenergiakard sem.Ey'Lindi a megjegyzésével arra utalt, hogy a fegyver dörgése rájuktereli az ellenség figyelmét. Félő volt, hogy az egyes szakaszoklegyilkolása után nem sokkal össze kell csapniuk a következőellenséges osztaggal, amely a hangokat követve talál rájuk.A halottan, szétszaggatottan, megperzselten heverő Virágszálaknem őrjöngtek, nem vett erőt rajtuk a harci düh. Az igazat megvallvameglehetősen gyáván viselkedtek.Ó, ha ilyen egyszerűen és gyorsan végeztek volna Gugollal!... Talánmég megmenthették volna a lelkét.Miután kétszakasznyi lojális katona élén kisietett a kormányzópalotájából, Jaq és Ey'Lindi azonnal elindult a navigátorok rombadöntött lakónegyede felé. Ekkor még Gugol is ott botladozott an y o m u k b a n .Vajon hová menekülhet egy navigátor Caput Cityben? Hol találhatmenedéket? Hol húzhatja meg magát? A fejére kötött feketesálkendő azonnal elárulná, kiféle, miféle, ha pedig megszabadultőle, halálos pillantású harmadik szeme leplezné le.Jaq és Ey'Lindi menet közben rákényszerült, hogy öljön. Néha,amikor volt idő rá, kifaggatták áldozataikat, mielőtt végeztek velük.A két szakasz mellé kirendelt tiszt végül nem bírta tovább, nemtudta megfékezni kíváncsiságát, és megkérdezte tőlük, miért vanszükségük navigátorra. Nem értette a dolgot, hiszen Jaq mellettmég ott volt Gugol, akiről lerítt, hogy hiper szemmel rendelkezőmutáns. A tiszten látszott, kételkedik abban, hogy Jaq azért érkezetta bolygóra, hogy megmentse a Császár híveit, és közreműködjön alázadás leverésében.– Hát nem érted? – ordított rá Jaq a firtató kérdés elhangzása után.– Minden navigátort meg kell mentenünk, akit csak tudunk! Ha nemtesszük, a világotok elszigetelődik a Birodalomtól!A tisztet nem elégítette ki a magyarázat. Megkérdezte, hogy Jaqnavigátorának valamelyik rokonát, Gugol kiterjedt családjának egyiktagját keresik-e.– Nefanda curiositas! – vicsorgott rá Jaq.A tisztnek gondolkodás nélkül kellett volna teljesítenie az inkvizítorparancsait; még akkor sem kérdezősködhetett volna, amikornyilvánvalóvá vált, hogy egyre jobban eltávolodnak az ostrom alattlévő palotától és az űrkikötőtől.Nem sokkal ezután egy orvlövész lézerirányzékos mérgezőnyíllövedékkel halálra sebezte a túl kíváncsi tisztet. Jaq titokbanörült a dolognak; a fickó így legalább nem jelenthette LordLagnostnak, milyen gyanú támadt fel benne.– Így halnak meg az eretnekek! – üvöltött rá Jaq a halott tisztembereire. – Aki kétkedik, az elpusztul. Qui dubitat,mortt.Ó, mennyire gyűlölte magát, amikor e szent szavakkal támasztottaalá saját hazugságát! Habár... ha jobban megvizsgáljak a dolgot, akíváncsi tiszt tényleg eretnek módjára viselkedett, hiszenkérdéseivel elárulta, kétségbe vonja egy inkvizítor szándékait. Ez atény már önmagában felért egy istenkáromlással. Azelhanyagolható részletkérdés, hogy okkal gyanakodott, hiszenJaqnak esze ágában sem volt megmenteni Caput Cityt és a LuxusPrimert. Ő egy sokkal nagyobb és magasztosabb célért.. küzdött: azemberiség létéért harcolt. Természetesen ezt nem magyarázhattael a tisztnek. Csak az ostobák adják ki titkaikat, és a fickó különbensem foghatta volna fel, miről van szó.A tiszt halála után nem sokkal Vitalij rátámadt a katonákra.Felugrott egy törmelékhalom tetejére, és sebesen körbeforgott.Selyemruhájába belekapott a szél. Énekelni kezdett:– Szívdobbanás, szívdobbanás, itt vagyok,itt vagyok! Halált osztószemeimmel pislantok, pislantok!Letépte kopasz fejéről a sálkendőt.Jaq azonnal elfordította a tekintetét. Ey'Lindi összerogyott, éskínlódva vonaglani kezdett a földön.Lehet, hogy meghal?Gugol hiper pillantása korbácsként csapott végig a katonákon. Azegyik férfi kiáltani próbált, torka azonban összeszorult. Fuldokolvaesett össze, néhány pillanattal később már nem élt. Társa úgy dőlt aföldre, mintha egy láthatatlan kéz a szívébe markolt volna. Egymásik férfi vért hányt. A negyedik katona szeme úgy pattant ki ahelyéről, mintha összepréselték volna a koponyáját...Ey'Lindi vergődve egy darab fényes csempeszilánk felé kúszott –ezzel a tükörrel akarta megfékezni az iszonyú tekintetű Gugolt.Amikor ujjai közé kaparintotta a csempét, felugrott, és lehunytszemmel, orgyilkos ösztöneire bízva magát, Gugol felé vetődött.Jaqtól ugyan nem kapott rá parancsot, de készen állt rá, hogy anavigátor elé tartsa a tükröt. Gugollal, miután saját hiper szeménekpillantása megbénítja az idegeit, könnyű lett volna végezni.Abban a másodpercben, amikor Ey'Lindi felugrott, Jaq megérezte,hogy egy démon próbál materializálódni a város fölött. Mindenerejét összeszedte, hogy ezt megakadályozza.– Elment, elment, elment... – kántálta Ey'Lindi.Valóban: Gugol, mielőtt az orgyilkos a közelébe ért volna,leszökkent a törmelékhalomról, és futásnak eredt. Úgy rohant,mintha éhes kutyák lennének a sarkában, pengeszárnyú denevérekröpködnének a feje körül. Üvöltése egyre messzebbről érkezett.– Slishy, Slishy, Slishy!Jaq ellépett az egyik haldokló katona mellett. Egy kéz markolta mega csizmáját; az ujjak görcsbe rándultak. Kiszabadította magát, ésrákiáltott a túlélőkre:– Maradjatok itt, és végezzetek a haldoklókkal. Könyörületből...Ey'Lindivel a nyomában Gugol után vetette magát. Futás közbenkészenlétbe helyezte az energiapálcáját.E l k é s e t t .Nagyon elkésett.Vitalij egy rózsaszínű csempelapokkal burkolt udvaron egy aranylótáncosnőt ábrázoló mozaikkép előtt találkozott össze azzal aziszonyatos lénnyel, aki után megbomlott elmével vágyakozott.A démonlány materializálódott.Slaanesh egyik nőstény teremtménye volt, aki átjutott erre a világra.Káoszlény volt, a perverz kéj és a halálos szenvedés démona.Egyetlen melle volt csupán, de combja és csípője olyan formás,akár az istennőké. A romlottság aurája vette körül. Szőkehajzuhataga szinte teljesen eltakarta zölden villogó,természetellenesen hosszúkás szemét. Szétnyitotta duzzadt,vágyakat ébresztő ajkait. Átölelte Vitalijt, és duruzsolva-dorombolvahozzádörgölte testét. Lábának pikkelyes karmait, a karjáthelyettesítő rákollókat semmi sem takarta el, de... Vitalij ekkor márezzel sem törődött.A navigátor hiperszemének pillantása nem semmisítette meg adémonlányt, de nem volt ebben semmi különös, hiszen ő maga is ahipertérből származott, egy másik dimenzióból, a Káosz isteneinekvilágából. Vitalij hiper szeme nem tett benne kárt, sőt inkább erőtadott neki ahhoz, hogy testet öltsön az anyagi világban.Kéjesen remegve ölelte a navigátort. Borotvaéles rákollói a férfifekete selyemruhája alá furakodtak, szétszabdalták a finomszövetet, majd nekiláttak, hogy felhasogassák az alatta fehérlő bőrt.Vitalij testén véres rajzolatok vöröslöttek, bonyolult jelek, amelyektalán a démonlány titkos nevét jelentették.A káoszlény rátette névjegyét a navigátorra, hogy birtokba vehessea lelkét.Jaqon hirtelen iszonyatos erejű vágyhullám csapott végig.E m l é k e k . . .Látta magát, ahogy ott fekszik a meztelen Ey'Lindi mellett; láttamagukat, ahogy szeretik egymást a Tormentum Maloum fedélzeténlévő alvókamrában. Csupán egyszer került sor erre... Képzeletébenmegelevenedtek Ey'Lindi tetoválásai. A rovarok futkosni kezdtek. Aharapásra tátott pofájú kígyó felkúszott a lábszárán. Aszkarabeuszok éhesen rágták a sebhelyeket, amelyeket addigtestükkel takartak. A szőrös pók delejezőn mozgatta hosszú lábait,készen arra, hogy kiszívja Jaqból az életerőt.Képzeletében Ey'Lindi már nem ember volt. Hatalmas darázzsáváltozott, teste tele volt parazitákkal. A mohó élősködők csipkedni,harapdálni kezdték Jaqot, fájdalmat és közben gyönyört okozva.A feltoluló torz képek megszentségtelenítették annak az egyetlen,valóban gyönyörű éjszakának az emlékét.Kérdések... Lehet, hogy Ey'Lindi is valami hasonlót él át adémonlány előtt? Lehet, hogy az ő elméjében is ilyen förtelmesséváltoztak szeretkezésük emlékei? Lehet, hogy ő is kínként éli megújra azt a néhány őszintén szenvedélyes, szeretettel teli pillanatot?Ha igen... ám legyen! A szelídség a kötelességtudat ellensége.Vajon nem követett el hitellenes cselekedetet azzal, hogymegpróbált vigaszra lelni valamiben? Vajon ő milyen extázist élneát, ha Ey'Lindi lassan megfojtaná, vagy tízszer, százszor a testébevágna egy pengével?Miközben Jaq felemelte energiapálcáját, a démonlány széttártalábait. Combjai között előrecsusszant hegyes végű, kitines farka.A farok lándzsaként mélyedt Gugol testébe. Vitalij lábujjhegyreemelkedett, s a borotvaéles kitinnyúlvány még mélyebbencsusszant be a szervei közé. Az agóniával vegyes gyönyörpillanatában a navigátor felsikoltott.– Süshy!Jaq energiapálcája aktiválódott. A démonlány körül erővonalakkavarogtak; a színesen egymásra rétegződő aurák kihangsúlyozták,hogy nem erre a világra való lény, hogy nincs helye ebben azu n i v e r z u m b a n .Metsző hangon felrikoltott. Szoprán kiáltása talán rémületet, talángúnyt fejezett ki.Az energiarétegek szétrobbantak. A démonlány teste is átalakult:lapossá vált, egyetlen, furcsa szögben meghajló lemez lett belőle. Asík felületű lap, megszegve minden létező geometriai szabályt, avégtelenbe nyúlt, majd apró, émelyítően fényes ponttá zsugorodott.A pont eltűnt, csak egy fájdalmas szellemkép maradt utána.Vitalij teteme felnyitott hassal hullott a földre. A széttépettselyemruha cafatjai fekete falevelekként takarták be a testét.Halott volt, már nem lehetett visszahozni az életbe. A démonlányelrabolta a lelkét, hogy valahol máshol folytassa immateriálisfantomja kínzását.Jaq hangosan imádkozott a hulla fejénél. Ey'Lindi a navigátorlábánál kuporgott, készen arra, hogy azonnal végezzen Vitalijjal, haesetleg az életet megcsúfoló zombiként megmoccan.– Sajnálom – mormolta.– Én is – mondta Jaq.Visszamentek arra a helyre, ahol Gugol rátámadt a lojáliskatonákra. A túlélők időközben elmenekültek. Az egyik áldozat mégmindig nyöszörgött. Ey'Lindi könyörületesen kitörte a nyakát.Füst kavargott a Gyönyörök sétánya fölött.– Hangos – ismételte Ey'Lindi, de már nem Jaq fegyveréről beszélt,hanem a közeledő, fokozatosan üvöltéssé erősödő motorzúgásról.A zsírosan kavargó füst fátyla mögül három jármű bukkant elő; amotorizált triciklik meghökkentő gyorsasággal gurultak atörmelékhalmok között. Az elülső kereküket tartó villára dupla csövűgéppuskát szereltek...
Megjegyzés küldése
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése