A WARHAMMER 40000 univerzum idővonala

< onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj77j8mvLklC8lnNGqXP1sxfsAj1UI0zpvlIgvAL1N_yRgj_zXsv49c7KBU3Sdl5SSNdXmyrKhh0dOMidtulDyyU3-voA961DgjelTSfnCIJko2wrOb0cMEtgOSxWNb_tPccbzGq9Hx783X/s1600-h/preyscreen_05xx.jpg">

A Harckor
25. évezred

Az emberiség eléri a galaxis távoli peremeit, befejeződik a csillagok
felé irányuló, több mint tízezer éve elkezdődött kiáramlási folyamat.
Az emberi civilizáció hatalmas területen szóródott szét; a számtalan
kisebb kolónián és túlnépesedett, hatalmas bolygón kialakult
halmazai jelentősen különböznek egymástól. Folytatódnak a
különböző idegen fajok (főként az orkok) ellen vívott helyi jellegű
háborúk és viták, de ezek egyike sem jelent komolyabb veszélyt az
emberiség által birtokba vett űr általános stabilitására. Azután –
szinte egyszerre – bekövetkezik két esemény. Egy: majdnem
valamennyi kolonizált világon felbukkannak a pszichikus erőkkel
rendelkező emberek. Kettő: a civilizáció bomlásnak indul a
népesség egyre szélesebb rétegeit érintő őrültség és démoni
megszállottság, valamint az új „pszik” és az emberiség többi tagja
között kirobbanó testvérháborúk miatt. Számtalan fanatikus szekta
és szervezet jelenik meg, amelyek mindegyike boszorkánynak és
vagy degenerált mutánsnak tartja a psziket. és ennek megfelelően
üldözi őket. Ekkor az emberiség még távol van attól, hogy felfogja a
hipertéri lények (ezeket később démonoknak nevezték) létezését,
valamint azokat a veszélyeket, amelyeket az újonnan felébredt
pszichikai erőkkel rendelkező emberi elmére jelentenek.
A humán civilizációt iszonyatos háborúk szaggatják. A helyi kis
birodalmak és frakciók egymás ellen harcolnak, és közben az orkok,
a tyranidák és más, az emberiség által uralt űr meghódítására
törekvő idegen lények ellen háborúznak. Számos világ a hipertéri
lények martalékává válik, sok visszasüllyed a barbarizmusba. Az
ilyen világok közül csak azokon maradnak életben az emberek,
amelyeken a psziket elnyomják vagy kontrollálják. Ez időszak alatt a
Terra rettenetes hiperviharok következtében elszigetelődik; az
emberiség hazája több évezredre izolálódik, és ez még inkább
felgyorsítja a faj pusztulásának folyamatát.



A Hórusz-eretnekség
30. évezred

Az emberiség a kihalás szakadékának peremén tántorog, s amikor
Császára ellen legbizalmasabb hadnagya, Hórusz hadúr árulást
követ el, a galaxisban szinte mindenütt polgárháborúk robbannak ki.
Hórusz – aki egy hipertéri démon hatalmába került – maga mellé
állítja az emberiség legkiválóbb harcosai, az űrgárdisták számos
egységét. A végső összecsapás során a Császár párharcban
legyőzi Hóruszt, de ezért a diadalért saját emberi mivoltával kell
fizetnie.
Testét ekkortól gépekkel, pszichéjét emberáldozatok révén tartják
életben, mégis megkezdi a hosszú, gyötrelmes feladat
végrehajtását: visszaszerezni az emberiség által korábban birtokolt
űrt. Megalkotja a később, a 41. évezredben „Astronomican” néven
ismeretes pszichikai navigációs „jelzőfényt”, és ezzel lerakja a
Birodalom alapköveit. Az Astronomican (amelyet azon pszik
haldokló lelke táplál, akik amúgy a hipertéri démonok áldozatává
váltak volna, és amelyet a Császár mindennél erősebb akarata
irányít) hamarosan az egész galaxisban a navigátorok
felbecsülhetetlen értékű segítőjévé válik. Az intersztelláris utazás
még könnyebbé és gyorsabbá válik, és a pszik, valamint a hipertéri
lények leigázásának köszönhetően az emberiség nagyobbik része
megszabadul pokoli béklyóitól.



A Birodalom kora
41. évezred

A galaxisnak a „Birodalom” néven ismert részében az emberiség az
Administratium szervezeteibe és kötelékeibe tartozik. A Császár
még jobban eltávolodik halandó alattvalói mindennapi gondjaitól, ám
az Inkvizíció továbbra is fáradhatatlanul védelmezi a társadalmat a
renegát pszik és a rettenetes hipertéri kreatúrák által képviselt
állandó veszélytől. A Birodalom hadseregei – az Őrség és a szinte
emberfeletti űrgárdisták – szünet nélkül küzdenek a betolakodó
orkok, tyranidák és más idegen lények ellen. Ám a pszik száma
fokozatosan növekszik, és a hipertéri lényekkel kapcsolatban lévő
egyéb csoportok is megpróbálnak teret hódítani maguknak...


A 40 273. év

Jaq Draco inkvizítor Ey'Lindi orgyilkos kurtizán társaságában
feljebbvalója, Baal Firenze parancsára a Sztálindróm néven ismert
bolygóra érkezik, hogy tanúja legyen a génorzók
megsemmisítésének. A purgálás sikerrel zárul, ám a titokzatos
„Harlekin-ember”, Zephro Cornellan addig mesterkedik, míg Draco
felfedez egy összeesküvést, amelyben inkvizítorok egy titkos
csoportja és mások megpróbálják megfertőzni az emberiséget egy
tudatirányító pszichikai parazitával, a hidrával. Draco, miközben a
Cornellan által hátrahagyott nyomokat követi, akaratlanul előidézi a
Sztálindrómon létező élet teljes pusztulását. A hipertérben egy
űrbárkában Draco felfedezi, hogy Firenze is az összeesküvők közé
tartozik. Annak érdekében, hogy információkat szerezzen a hidráról,
az inkvizítor elutazik az egyik káoszvilágra az Iszonyat Szemében,
és erre az útra vele tart Ey'Lindi, Vitalij Gugol navigátor, valamint a
zömik mérnök, Zhord. Innen a Földre menekülnek. Kénytelenek
renegátként viselkedni. Bejutnak a császári palotába, hogy a
Császár tudomására hozzák mindazt, amit sikerült megtudniuk.
Draco találkozik az uralkodóval; az audiencia rettenetes és nehezen
feldolgozható élményt jelent számára. Ezt követően elrejtőzik:
felfüggeszti életfunkcióit abban a reményben, hogy amíg sztázisban
van, olyan események következnek be, amelyek ismeretében
jobban megértheti a hidra-konspirációt, és az Inkvizíción, valamint a
Titkos Inkvizíción belül zajló konfliktusokat.



A 40 373. év

Amikor az évszázados sztázist követően Draco magához tér,
megtudja, hogy valaki (vagy valakik) inkvizítorokat gyilkolnak.
Találnia kell egy asztropatát, hogy pszichikus módszerekkel
információkat szerezzen az aktuális eseményekről. Annak ellenére,
hogy Gugol navigátoron az őrület jelei mutatkoznak, Draco hajója
eljut a Luxus Primer világra, ahol a Slaanesh-kultusz hívei éppen
fellázadnak. Gugol démoni erők martalékává válik, ám Jaq és
Ey'Lindi újra találkozik Zhorddal. Együtt találnak egy új navigátort,
Petrovot, és elrabolják a kormányzó asztropatáját, Fennixet.
Kiderül, hogy az elda Harlekinek arra készülnek, hogy
végrehajtsanak egy ceremóniát a Sztálindróm orbitálisán, és hogy a
megfiatalított Baal Firenze az űrgárdisták segítségével meg akarja
támadni az elda bázist, mert így akarja megszerezni a Hiperhálóra
vonatkozó titkokat. (Az eldák ezen keresztül utaznak a hipertérben.)
Jaq és társai csak akkor képesek észrevétlenül bejutni az idegen
bázisra, ha Ey'Lindiből műtéti úton eltávolítják a génorzó
testimplantokat, mivel csakis így tudja használni a polimorfint,
melynek segítségével magára öltheti az eldák külsejét. Megtudják,
hogy Ey'Lindi egykori parancsnoka, a renegáttá vált Tarik Ziz, egy
sebészcsapattal együtt a Darvashra menekült. Ey'Lindinek sikerül
kivetetnie magából az implantokat.
A csapat éppen akkor hatol be az eldák bázisára, amikor a
pszichotikus Firenze által vezetett űrgárdisták támadást indítanak az
objektum ellen. Jaq és társai a hiperhálón át elmenekülő Zephro
Cornellan után vetik magukat. A társasághoz csatlakozik Lexandro
d'Arquebus kapitány (az Olvasó őt a Warhammer 40 000;
Űrgárdista c. regényből már ismerheti). Fennix, az asztropata, életét
v e s z t i .



Ahogy megérkeznek az Ulthwé mestervilágra, azonnal fogságba
esnek. Megtudják, hogy az idegenek tervei szerint Jaqnak démoni
megszállás áldozatává kell válnia, ki kell purgálódnia, meg kell
világosodnia, hogy azután az eldákat szolgálja a Császár fiaival
(más néven: Sensej Lovagok) kapcsolatos manipulációjukban, és
elősegítse a kozmosznak és a Káosznak azt a megsemmisítését,
amelyről az eldák profetikus dokumentuma, a Rhana Dandra
könyve szól – az a könyv, amely a Hiperhálóban elrejtett, legendás
Fekete Könyvtárban található.
Egy szakasznyi űrgárdista megmenti Jaq csapatát. Az inkvizítor és
társai a Hiperhálóba menekülnek. Petrov navigátor egy harc során
elveszti az egyik karját. A halott Fennix által rábocsátott agóniavízió
során Petrov hiperszemével megpillantja a könyvtárhoz vezető utat.
A csapat megpihen az egyik hiperizált világon, ahol Lex – a Káosz
űrgárdistáinak támadása közben – belemetszi Petrov harmadik
szemébe az útvonalat.
Mire Jaq és csapata eljut a Fekete Könyvtárhoz, Lexandro
kivételével valamennyi melléjük szegődött űrgárdista elpusztul. Egy
Főnix Úrnő megöli Ey'Lindit, s ezzel komoly csapást mér Jaqra.
Petrov árulással próbálkozik, halál a jutalma.
A drágakövekkel kirakott kinccsel, a Rhana Dandra könyvével,
valamint Petrov halálos hiperszemével – amelyet Lex vágott ki a
helyéről – a páncélját vesztett kapitány, Zhord és a fájó szívű
inkvizítor elindul, hogy egy olyan világot találjanak, ahol
meghúzhatják magukat, míg sikerül dekódolniuk az idegenek
sorskönyvét. Az elkeseredett Jaq esze egyfolytában azokon az
állítólag létező keresztutakon, a Hiperháló kereszteződésein jár,
amelyeknél alterálni lehet az időt és a valóságot, amelyeknél
valahogy talán visszahozhatja a halálból Ey'Lindit – feltéve, hogy
sikerül magába csalogatnia és kipurgálnia egy démont, és
megvilágosodottá válnia...



Tartalom:

ELŐSZÓ

A BENNÜNK LAKÓ SZÖRNYETEG

I N K V I Z I T O R

Epilógus
Ű R G Á R D I S T A
TORZ CSILLAGOK

H A R L E K I N


K Á O S Z G Y E R M E K

A 40K TÖRTÉNELME